Mi újság itten, nem lő senki semmit?
Két hete már harmadjára kerülgettem egy a kukoricára kiváltó kondát. Ezennel időben megtaláltam őket, szelem is jó volt, rácsúsztam a csapatra közel harminc méterre. Nagy búgás, visongás, jövés menés, át egy darab a világos kavicsos úton, kettő vissza. Saroklénián álltam, hol itt, hol ott acsarkodtak, több kan is volt a kondával. Míg nem egyszer nagy robajjal elindult a csörtetés felém, mikor vagy tíz méterre lehettek, odavilágítottam nagy riadalmamban. Az alátelepült állományban, egy nagy darab hajtott egy kissebbet. A nagy rukk el, a másik megállt, odalőttem a mauserrel. Cigiszünet, majd bebújtam a rálövés vélt helyére, vérfröccsenések mindenütt, majd 20 méter után ott feküdt a hároméves kanocska. Hiába a 70 éves Karlsruhei töltények megint bizonyítottak..
Tegnap megint rápróbáltam, most szálas tölgyesben. Ragyogó hold, pici északi szél, hamar meg is találtam egy 4-5 darabos kondát. Közelebbcsúsztam, keresőn jól látszik az egyik, puska fel, nézem, nem látom, csak egy nagy fekete tuskót kicsit jobbra. Egyszer csak a fekete tuskó keresztbe fordul és disznó lesz belőle, megcélzom blatt mögött, disznó el, majd hallom hogy kalimpál az avarban. Míg cigi után kotorászok jön valami zörgés jobbról, disznó - mondja halkan a magáèt, röfög. Puska fel, húzom a ravaszt nem megy. Fene bele, zászlós biztosító le, újra. Kikémlel egy tölgy mögül, ez elég is, fültövön lövöm. Ott fekszenek egymástól ugrásnyira, 20 méterre előttem. Szép. Szóval így jártam a disznókkal mostanság...
