Tipikus vadorzótanya!
Elbújtatva az erdő mélyén (befelé dőlő fák)...és azok a túlontúl izzó ablakok, nagy dolgok történnek odabenn, nagy tervek születnek. Akkorák, hogy azok már biztos nem teljesen egyenes utat követnek.
Nem tudom pontosan miért, de nekem ezt súgja ez a kép. :-)))
Különben nekem tetszenek a képeid! Én nem értek a festészethez egyáltalán, nem tudom megítélni, hogy valaki birtokában van-e a technikának. De nekem tetszenek, mint a többiek mondják - élnek a képek! Szeretem a színeket. Még így monitoron kersztül is olyan egy-egy virágcsokor, hogy legszívesebben beleszagolna az ember.
Most mán tudom, miért tudsz olyan szép tájfotókat is készíteni. Megvan a szemed (és a szíved is is) hozzá!
Köszönöm!
Ez egy díjnyertes fotóm, ez egy régi szép időket felidéző emlékkép az egerbaktai erdészházról: (talán ez is ihlette a képet)
Ezek teljesen eredeti színek. Viszont én sok fotómnál eltúlzom a színeket, mert szeretnék több hangulatot átadni, és vidám hangulatot sugározni.
A festő és fotó művészek mindig a ritka pillanatokat keresik. Olyan pillanatokat keresnek, amiket a "hétköznapi" emberek szinte sohasem láthatnak, mert pont jókor kell jó helyen lenni ez az egész lényege. Soxor mondják is, hogy így nem is látjuk, ilyen nincs is...stb. Ha úgy adjuk vissza a színeket, a fényeket ahogyan napközben látni, akkor elveszik a hely varázsa, unalmassá, megszokottá válik a téma... A vadászok zöme is a realisztikus festményeket szereti, ahogyan legtöbbször a tájat, vagy az állatot látják, pedig vannak ritka, hihetetlen színek fények a természetben... csak ritkán és az is hihetetlen! Eleinte én is a hétköznapi megszokott színekkel festettem, de átkellett állnom ezekre a mesebeli színekre, mert sokan manapság ezt szeretik, erre van igény és én is élvezem ezt a fantasztikus szürreális színvilágot...
Ez az erdészház fotóm azért ritka és egyedi, mert a házat érő naplementés surló fényeket kb. 2 percig világították meg csak a házikót, és nehéz így elkapni, hogy minden összeálljon. Ráadásul ha ezt valaki így elkapja és gyalogosan túrázott azon a részen, jó eséllyel sötétedésben éri csak el a legközelebbi települést. Nem beszélve arról, hogy ez már megismételhetetlen felvétel, ugyanis a ház már majdnem teljesen az enyészeté! A vadászház környékén a 70-80-as években hatalmas bikákból álló rudlik tanyáztak, azok is imádták a helyet. A mai generáció veszni hagyta... a házikót... a szarvasbikákat nem!!! vagyis igen...vagyis nem...vagyis igen...
