Ezek nem nagy titkok, inkább apró kis fortélyok. Különben is, én azt gondolom, hogy a vélt konkurencia sosem az igazi. Mindenkit a munkái alapján ítél meg a közvélemény, ergo nem kell magamnak kényszerképzeteket kreálnom. Sokaknak tetszik amit csinálok, mások mást szeretnének és ez így jó. Ha segíthetek valakinek, akkor megteszem, a mesterré válás folyamatában az igazi kihívás az, hogy tudok e egy leendő mestert segíteni, aki majd elmondja, hogy tőlem tanulta.
Huhh, ez nem semmi.
Jó dolog az önbizalom. A baj szerintem akkor van, ha hiányzik az önkritika mellőle.
Nos, csak segítő szándékkal, kedves scrimshander!
Az én munkáimon vannak Harmat Attila, Csincsák Róbert és Albert István alkotások.
Büszke vagyok rá, hogy a legjobbakkal tudok valamit közösen létrehozni.
Na most, nem egy kiállításon hallottam már a saját fülemmel a kérdést, amit a te munkáddal kapcsolatban tettek fel "mit ábrázol?"
Szerintem nem árt, ha egy scrimshawnál felismerhető, hogy mi is akar az lenni. Nem beszélve tiszta, elmosódottság nélküli ábrázolásról.
Összehasonlításba nem szeretnék belemenni a te és a Robi munkái közt, mert szerintem nincs értelme. Ugyanis nem lehet egy napon említeni őket.
Elhiheted, ez nem csak az én véleményem. ( nem szeretnék itt neveket említeni, hogy még ki gondolja hasonlóképp, de szerintem te sem szeretnéd itt látni ezeket a neveket ).
Remélem elhiszed, hogy csak segíteni akarok neked.
Üdv.
szüri
