No, akkor tedd össze a két kezed és adj hálát a Jóistennek az esőért.
Az idei év már olyan, amilyen, de ez a szárazság már a következőt is veszélyezteti. A repcének már a földben kellene lenni, lassan az őszi árpának, triticalenak is...dehát porba minek vessék?
Három hete elvetettük. "Szerencsére" olyan száraz volt a talaj, hogy egyetlen mag sem indult meg tegnapig. Ezzel az esővel - reméljük - kirobban.
Mindig ez a nyárvégi taktika, Szent Istvánkor repcevetés, aztán várjuk a Mária harmatot. Eddig elég jól bevált, idén késett egy hetet a Kisasszonykor esedékes csapadék.
Az a tapasztalatunk, hogy jobb porba vetni (persze, ha a magágy egyáltalán elkészíthető), mint várni az esőt, ami aztán újabb egy héttel késlelteti a vetést. Ha meg sok jön, akkor nem lehet vetni, csak besározni. A porba vetésnek egy nagy kockázata van, ha loccsanós eső jön rá, aztán meg nagy meleg. Ilyenkor becserepesedik a felső talajréteg, a csírázó növény nem tudja áttörni.
Most csendesen esik, talán szerencsénk lesz. Ránk férne.
A májusban csodaszép határunk olyan lett mára, mint a sivatag. A kukorica kényszerérett, de legalább van rajta valami. Az Alföldön, Fejérben, Tolna északi részén ezerhektárszám láttam olyan földeket, ahol max. energiafű lett a kukoricavetésből. A tavaszi vetésű növények közül még a napraforgó bírta legjobban, azon közelít a termés egy gyenge átlagot.
