Gím tarvad

[Forend]

Igen érdekes! Olan punkos...

 

[Balkóbátya]

Meglőtted az anyukáját??

[oceanwave]

Akinek annyi esze van, hogy beír december közepén 18-24 óráig és mellé egy ünő elejtést, annak automatikusan ugrik a vadászjegye?

[wetzlar]

Akinek annyi esze van, hogy beír december közepén 18-24 óráig és mellé egy ünő elejtést, annak automatikusan ugrik a vadászjegye?

Ha nem ellenőrzik, akkor nem.

[harkazoli]

Itt a kulcs a napnyugtában keresendő?

[harkazoli]

Kicsit OFF:
Egyébként ezeket a gyakorlatban kik, és hogyan ellenőrzik?
A társaságok vezetői, vagy a hivatásos vadászuk?
A kamara is ellenőrzi valamilyen formában?

[pnorbi]

Kicsit OFF:
Egyébként ezeket a gyakorlatban kik, és hogyan ellenőrzik?
A társaságok vezetői, vagy a hivatásos vadászuk?
A kamara is ellenőrzi valamilyen formában?

Tudtommal vadászati felügyelő ellenőrzi.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Kicsit OFF:
Egyébként ezeket a gyakorlatban kik, és hogyan ellenőrzik?
A társaságok vezetői, vagy a hivatásos vadászuk?
A kamara is ellenőrzi valamilyen formában?

Nálunk minden évben bekéri a felügyelet a naplókat, és szigorúan ellenőrzik!

[Rzoli]

Nálunk minden évben bekéri a felügyelet a naplókat, és szigorúan ellenőrzik!

A szigorú ellenőrzés = csúnyán nézve lapozgat ? 

[Troja]

Akinek annyi esze van, hogy beír december közepén 18-24 óráig és mellé egy ünő elejtést, annak automatikusan ugrik a vadászjegye?

Itt nem csak a vadászati felügyelőnek kell eljárnia, hanem az adott társaságnak /vadászatra jogosultnak/ is fegyelmi eljárást kell kezdeményezni az illető ellen.
A napnyugta időpontja itt egyértelmű, mert december közepén 18órakor a nap mát nem süt az ember szemébe.

[Balkóbátya]

Ezt a témát 2 hónap alatt 3-szor veséztük ki.

[Jagdterier]

Ezt a témát 2 hónap alatt 3-szor veséztük ki.

De ha nincs más....

[Troja]

Ezt a témát 2 hónap alatt 3-szor veséztük ki.

Lemaradtam róla!

[Németh Lajos]

Lőttem tegnap egy borjút.
Dacból.
Az úgy volt, hogy alföldi vendégeim voltak szerdától tegnapig. Három napig nem lőttek, mondhatni nem is láttak semmit.
Pénteken este megfordult a szél. Úgy süvített északról, hogy nem lehetett megmaradni a lesen. Mondom Nekik, hogy maradjanak még szombat estére, érzem, hogy megfordul a széllel a szerencse is. Elmeséltem a tavalyelőtt novemberi történetet, két napig semmi, aztán utolsó este hidegfront - szinte mindenki kilőtte a puskát. Hasztalan beszéltem, hazaindultak.
Fölfújtam a pofámat, csak azért is lövök ma este valamit saját örömömre!
Kiültem a palánkosra úgy fél négy tájban. Alig pár perc után zörög jobbra fenn a tető, látom ám, ereszkedik lefelé a rudli. 10 és 15 közötti gím tarvad, nem számoltam meg pontosan, végülis vadászni jöttem, nem leltározni. Gyorsan végigfuttattam a keresőt a csapaton, a legvégén egy szemlátomást kisebb borjú a többinél. Kereső le, puska fel, a mezőn már a céltávcsővel követtem a  társulatot.
Ahogy kiléptek a takarásból laza ügetésre vették a figurát, de a szántás közepén meglassúdtak. Végig kísértem a kiszemelt borjút, amikor aztán megállt, odalőttem. Hatalmas kavarodás, visszafordultak. Látom, hogy a sorrend szinte változatlan, a kiszemelt áldozat most is leghátul van, de mintha lépésről lépésre lemaradna az előtte lévőtől. A lőszer már a csőben, cikáznak a fejemben az egymással viaskodó gondolatok, de a borjú megoldja, mert az oldalban megáll, dülöngél és elesik. Felleghajtó sóhaj, lescsizma, lesgatya, pufajka le, irány az áldozat.
Világos volt még, láttam a borjút az oldalban, de szerettem volna a szántáson rekonstruálni az eseményt. Nem könnyű dolog, még világosban sem. Bevallom, most próbáltam először vérnyomot követni szántáson, hát bizony, fel kell kötni a gatyát. Úgy összeolvad a vér a barna földdel, hogy szinte lehetetlen meglátni.
Ceremónia, tisztába tétel, levonszolás, telefon:
- Laci bácsi, légy szíves hívd fel a Tibort, aztán mondd meg neki, hogy ki van zsigerelve a borjú, most még kiülök disznóra! (Laci bácsi itteni vadászbarát, Tibor pedig az egyik hazasietős vendég.)
Befele menet a vadászházba, belém bújt a kisördög. Ha dac, legyen kövér, tényleg kiülök!
Nekivetkőztem, elmorzsoltam egy verset (japán haiku a cseresznyéről), aztán amíg az ingem megszáradt a kandalló peremén, jóízűen megvacsoráztam és elolvastam két laza olasz novellát.
Ha már dac és kövér, akkor tizenkilencre lapon húzunk. Kimentem ugyanoda. Aki volt nálam az tudja, hogy a palánkosra aránylag észrevétlenül ki lehet osonni bármikor, mert a kritikus szakaszon egy elég mély horhos vezet a leshez. Felmászom, böffent egyet a szarvas velem szemben. Kereső fel, kinn a rudli a szántás közepén. Hogy mit kerestek ott fogalmam nincs, de ott voltak. Szemezgettünk vagy 10 percet, aztán hagytam  őket elmenni  békében. Kint voltam a nyolcas harangszóig, de disznók bizony nem jöttek.

[Boar]

Lőttem tegnap egy borjút.
Dacból.
Az úgy volt, hogy alföldi vendégeim voltak szerdától tegnapig. Három napig nem lőttek, mondhatni nem is láttak semmit.
Pénteken este megfordult a szél. Úgy süvített északról, hogy nem lehetett megmaradni a lesen. Mondom Nekik, hogy maradjanak még szombat estére, érzem, hogy megfordul a széllel a szerencse is. Elmeséltem a tavalyelőtt novemberi történetet, két napig semmi, aztán utolsó este hidegfront - szinte mindenki kilőtte a puskát. Hasztalan beszéltem, hazaindultak.
Fölfújtam a pofámat, csak azért is lövök ma este valamit saját örömömre!
Kiültem a palánkosra úgy fél négy tájban. Alig pár perc után zörög jobbra fenn a tető, látom ám, ereszkedik lefelé a rudli. 10 és 15 közötti gím tarvad, nem számoltam meg pontosan, végülis vadászni jöttem, nem leltározni. Gyorsan végigfuttattam a keresőt a csapaton, a legvégén egy szemlátomást kisebb borjú a többinél. Kereső le, puska fel, a mezőn már a céltávcsővel követtem a  társulatot.
Ahogy kiléptek a takarásból laza ügetésre vették a figurát, de a szántás közepén meglassúdtak. Végig kísértem a kiszemelt borjút, amikor aztán megállt, odalőttem. Hatalmas kavarodás, visszafordultak. Látom, hogy a sorrend szinte változatlan, a kiszemelt áldozat most is leghátul van, de mintha lépésről lépésre lemaradna az előtte lévőtől. A lőszer már a csőben, cikáznak a fejemben az egymással viaskodó gondolatok, de a borjú megoldja, mert az oldalban megáll, dülöngél és elesik. Felleghajtó sóhaj, lescsizma, lesgatya, pufajka le, irány az áldozat.
Világos volt még, láttam a borjút az oldalban, de szerettem volna a szántáson rekonstruálni az eseményt. Nem könnyű dolog, még világosban sem. Bevallom, most próbáltam először vérnyomot követni szántáson, hát bizony, fel kell kötni a gatyát. Úgy összeolvad a vér a barna földdel, hogy szinte lehetetlen meglátni.
Ceremónia, tisztába tétel, levonszolás, telefon:
- Laci bácsi, légy szíves hívd fel a Tibort, aztán mondd meg neki, hogy ki van zsigerelve a borjú, most még kiülök disznóra! (Laci bácsi itteni vadászbarát, Tibor pedig az egyik hazasietős vendég.)
Befele menet a vadászházba, belém bújt a kisördög. Ha dac, legyen kövér, tényleg kiülök!
Nekivetkőztem, elmorzsoltam egy verset (japán haiku a cseresznyéről), aztán amíg az ingem megszáradt a kandalló peremén, jóízűen megvacsoráztam és elolvastam két laza olasz novellát.
Ha már dac és kövér, akkor tizenkilencre lapon húzunk. Kimentem ugyanoda. Aki volt nálam az tudja, hogy a palánkosra aránylag észrevétlenül ki lehet osonni bármikor, mert a kritikus szakaszon egy elég mély horhos vezet a leshez. Felmászom, böffent egyet a szarvas velem szemben. Kereső fel, kinn a rudli a szántás közepén. Hogy mit kerestek ott fogalmam nincs, de ott voltak. Szemezgettünk vagy 10 percet, aztán hagytam  őket elmenni  békében. Kint voltam a nyolcas harangszóig, de disznók bizony nem jöttek.