Sziasztok kedves Fórumtársak! javascript:void(0);
A vadkármegelőzés érdekében a vadkáros területeken a vadászati hatóság kérelmünkre kiadott néhány előrehozott gím tarvad kilövési engedélyt.
Ennek egyik eredményéről szeretnék beszámolni.
Tegnap este szarvas és disznójárta területre ültem lesbe, a napraforgó táblát szana-szét túrták a cocák a tavalyi beszántott kukoricacsövek keresgélése folytán.
Na és nem utolsó sorban reménykedtem, hogy esetleg összefutok egy ünővel is... Átvágva a napraforgó táblán konstatáltam, hogy a disznók szép munkát végeztek. A leshez bandukolva egy aranysakált is láttam, ami nálunk (még) nem túl gyakori, két kilövés volt eddig. A les mögött akácerdő, előtte a napraforgó vetés. Jó messze ellátni, a környező falvak házait, egy kis temetőt és a nem túl szép autópálya építést (M60). Még teljes világosságban egy szép bak lépett ki a les mellett kb. 6 méterre, nem sokat teketóriázott, lassú ügetésben eltűnt a dombhajlat mögött. Kb. 19.45-kor jobbra mögöttem kilépett egy gím tehén. Elég fiatal volt, nem is tudtam egyből eldönteni, hogy ünő-e... De nem sokkal ezután észrevettem, hogy készül kilépni egy másik is. Na az már egyértelműen ünő volt. Mivel a szelem arra az oldalra nem volta legjobb, nem akartam megvárni, hogy velem egy vonalba kerüljenek, ezért óvatosan megfordultam és dobogó szívvel, jó nagy bent tartott lélegzettel elhúztam a ravaszt.
A föld porzott, a vad egészséges vágtában be az erdőbe... Én néztem bután, mert úgy éreztem, hogy oda ment ahova kell. Néhány perc várakozás után, már szürkületben leszálltam, hogy megnézzem a rálövés helyét. Ott semmi, egyre nagyobb aggodalommal mentem az erdő széléhez, ahova a szarvas befutott. Ott néhány csepp vér, tehát kapott... Na akkor irány utána. A fegyverlámpát felraktam, mert közben gyorsan sötétedett és az erdőben már teljes sötétség volt. A nagy aljnövényzetben nehezen találtam egy-egy csepp vért. Aztán itt is egy vércsomó és ott is egy. Sötét piros színű. A kételyek gyötörtek, a gondolatok cikáznak: ennyire elcsesztem, kutya nincs, most jöhetek holnap keresni, mi van ha nem lesz meg, stb. Gondolom ismeritek az érzést...
Na de aztán 30-40 métert megtéve gyanús zaj üti meg a fülemet. Mi volt ez? Jönnek a disznók? De szerencsére csak a meglőtt ünő volt az akit a fegyverlámpa fényében meg is láttam ezen gondolatok közepette. Tüdő lövéssel ment el kb. 60-70 métert, kegyelem lövéssel váltottam meg a szenvedéstől. A kihúzás az erdő széléig nem volt egyszerű, de ez már nem számított. Zsigerelés után még volt időm a társaimra várni, addig visszaültem a lesre. Kétszer is kijött egy 3 fős süldő csapat, ezeket azonban csak meglámpáztam, elég volt a vadászélmény erre az estére..
