A bőgésnek még jól az elején jártunk, amikor sikerült elszabadulnom bikára vadászni. Baráti meghívásom olyasfajta no limit típusú volt, azaz ami kiáll és lőhető, az mehet. Nem kis izgalommal értem le ( persze a szokásos késéssel) a vadászterületre, melyet időközben már jól megismertem. Évek óta járok ide vadászni őzbakra, melyek közül néhányat itt is megmutattam a nyár folyamán, bikára, no meg disznóhajtásokra is. Szóval a terület remek és sok szép élmény köt már ide. A délutáni les előtt azért egy jó kávé a vadászházban még belefért és máris robogtunk ki a területre kísérő barátommal.
A területrész ahova megyünk egy pihentetet rész bőgésig nem zavarják, nehogy egy vadkársüldő, vagy csenevész bak elrontsa a szarvasok nászát ezen a gyönyörű kukoricákkal, cirokkal tarkított és szinte áthatolhatatlan szolidágódzsungelben. Lesünket nehezen is értük el, de aztán sikeresen elhelyezkedtünk a jól kitalált helyen álló lesen. Előttünk vizes alátelepült égeres köztünk kukoricacsík, mögöttünk cirok, balra jobbra szolidágó.
Rövid várakozás után meg is szólalt egy bika jobbra tőlünk az erdőben. Ritkán és tekintélyt parancsolóan morgott, nyilván tehenekkel álló csapatbika őkelme. Balról, messziről határozott válasz érkzett, szépen mondták egymásnak jó húsz percen keresztül. Ekkor észrevettük, hogy a jobboldali, feltételezésünk szerinti csapatbika egyre távolodik, egy jól járt vadföld irányába. Utána a szél miatt csak bonyolultan tudtunk volna menni, ezért az az elhatározás született, hogy bemegyünk az erdőbe és az egyik lénián végigcserkészve elvágjuk a baloldalon bőgő, nyilván majd a rudli után igyekvő másik bika útját.
A tervet tett követte és máris az égeres szálasban lopakodunk az egyik szépen, a bőgésre kitisztított lénián. Lassan sétálva, hosszasan álldogálva próbálunk tájékozódni és a bal oldali jól, de még elég messze bőgő bika mozgását kitalálni.
Az egyik keresztnyiladék előtt, balról hirtelen harcos bőgés és ágtördelés! Megállunk és szájtátva figyelünk! Újabb harsogó bőgés, törés zúzás tőlünk alig száz méterre…. Előreóvatoskodunk és a keresztnyiladékon, annak szélén óvatosan közeledünk a hangok irányában. A bőgés folytatódik, ágropogás, törés mintha megindulna az erdő. Kísérőm megálljt int és egy halk tehénhangot ad elő.
Néhány pillanat alatt, ágroppanás, levélzörgés, törés és máris kint áll egy bika a nyiladékon. De milyen bika!!! Harsogó bőgéssel vágja fel agancsával a sarat a nyiladékon lévő dagonyából, majd keresztbe fordul és ránk néz, nem tudja mi az a két folt a lénia szélén. Bal szára szemág-jégág-középág, majd egy négyes korona egy lecsúszott hatalmas koronaággal, jobb oldalán agancstő és egy csonk, melyből egy félujjnyi szemágféleség látszik. Hatalmas testű, vastag, lógó nyakú öreg bika.
Kísérőm szinte kétségbeesetten suttogja:
- Meglövőd?
- Viccelsz!
volt a válasz, közben már emeltem is a puskát az alig 70 méterre szoborszerűen álló bikára. Rövid célzás a lapockára és már ment is a lövés. Éles csattanással vág a lövedék a bikába, az feldobja az elejét és óriási elánnal beugrik az égeresbe. Törés zúzás, ágropogás majd hatalmas reccsenés és csend. Csak a lövés után a lénián átugró 2 szarvas, valószínűleg tarvad távolodó zörgése hallatszik.
Huhhhh….Mondjuk mindketten, újratöltöm a puskát, majd remegő kézzel kutatok egy cigaretta után.
A cigaretta alatt ismét tanakodunk mitévők legyünk, az előjelek jók, a bika megkapta a lövést, nézzük meg most, vagy, mivel erőteljesen sötétedik az erdőben jöjjünk reggel. Mindketten úgy gondoljuk, megnézzük a rálövés helyét, aztán meglátjuk. Az elugrást könnyen megtaláljuk, hatalmas szántás a dagonya szélén, a szálasban is tudjuk a nyomot követni, majd néhány másodperc után kísérőm már mondja is, hogy : Vér!
Lassan megyünk a nem túl bőséges, de jól követhető vércsapán. Alig 20 méter után egy húscafatot találok egy szederindán, egységesen megállapítjuk, hogy tüdődarab. Most már nyugodtabban követjük az egyre erősödő vérzést, a bika fákat tört ki, szederfoltokat szakított le, mind jó jel. Alig hatvan méter után átszürkéllik valami a sűrű csallános-bodzán. Ez a látvány fogadott:
Egy rövid mozdítás lábbal a fekvő testen, de nem volt már benne élet. Ezután alig győztűk kerülgetni, nézegetni,birtokba venni hatalmas testű öreg bikát, bal szára az amit láttunk, jobb szár nincs, csak az agancstő és egy törött csonk egy fényesre fent pici szemágkezdeménnyel.
Mit hordhatott bal oldalon? A bikát nem ismerték, sosem tudjuk meg, feltételezésünk szerint valami gyenge abnormális szárat, amit sikeresen le is tört.
Minden esetre remek bika, soha rosszabbat, főzés utáni 24 órás súlya 5,9 kg. Két hasonló szárral feltehetően föle lett volna a tíz kilónak.
Üdv a vadászoknak, köszönet a Barátoknak.
WH.