Az úúúúgy vóót... hogy vadkárazni indultunk Szilárdhoz...
Kiértünk Nagyvelegre úgy 3/4 6-ra Görög és Dzsepettó barátaimmal, Szilárd Koma már kint várt minket. Bejártuk a területet, igen ígéretesnek tűnt a dolog egészen addig, amíg egy nagy baknyúl nem ugrándozott el előttünk. Eszembe jutott, amit Boar mondott januárban a nyúllal kapcsolatos babonáról: "ha meglátsz egyet nagyvadas területen, már pakolhatsz is." Mivel minden babonára fogékony vagyok, ezt is a magamévá tettem, így reménykedtem, hogy a többiek tudnak valamit lőni, én meg majd szemlélődök.
Visszamentünk az autókhoz, Szilárd mondta, hogy célozzam meg a szembelévő lest, addig a többieket kiviszi a lesükre. Kigyalogoltam a lesre, közben szemügyre vettem a környezetet. Erdő körben a kukorica körül, a talaj szerencsére jó világos, ez jól fog jönni most, hogy hold szinte semmi. Elhelyezkedem a lesen, Szilárd is visszaér. Elfészkelődünk... és várunk... várunk... közben beszélgetünk csendesen, vadászatról, életről... mikor Szilárd az esélyekről beszél, bátortalanul említem a nyulat. A válasz ellentmondást nem tűrő: "Innen addig el nem mész amíg disznót nem lősz!"... hát lehet ezzel vitába szállni?
Már jócskán benne járunk az éjszakában, amikor a lestől balra lévő erdősávban csörtetést hallunk. Magányos disznó. Csendesebbre fogjuk, de nem jön ki.. jó háromnegyed óráig várjuk, addig távcsövezgetünk. Végül a hangok egyértelműen arra utalnak, hogy kijött a vetésre. Nézem a távcsőben, látom, hogy nem túrkál, hanem viszonylag sebesen kocog lefelé, de még a körvonalait is alig látom, olyan sötét van. Már korábban megbeszéltük Szilárddal, hogy ha nagyon sötét lesz és már nem látok a céltávcsőben, akkor Ő világít, mert én nem vagyok lámpához szokva. Egy-két-há'... villan a lámpa, egy óráig tűnő másodpercig keresem a disznót... megvan! 80 %-ig blatton áll, de nem szabad gatyázni, odafogom a szálkeresztet és elhúzom a ravaszt. Megrezzen, majd futni kezd. Ráismétlek, de úgy hatvan méter után elfekszik. Cigaretta, közben néha rávilágítunk, de nem mozdul. em tudom elmondani mit érzek... lejövünk a lesről, szemügyre veszzük a zsákmányomat. Hetven kiló körüli kancsi, három centi körül áll ki a szájából. Szilárd töretet ad, fényképezkedés, majd, nekiállunk zsigerelni. Mire elkészülünk, a többiek is szólnak, hogy jönnének befelé. Szilárddal felrakjuk a kanit, aztán kimegyek a kocsikhoz a holmikkal, Szilárd pedig behozza a Srácokat. Mindenki várja már, hogy ráhúzhasson a sejjemre. Ez meg is történik...
Szilárd Barátom! Köszönöm Neked a szép estét és életem első disznaját! Megtört az átok!
Boar! Neked meg az ördög tömje az ánuszodba a világ összes nyulát!
