Sziasztok!Csontmetsző kollégának gratulálok az újabb szép zsákmányhoz!
Ha megengeditek én is beszámolnék egy a közelmúltban történt, különlegesebb estéről.
Az Aranyszőrű... - 2016. 11. 30.
November utolsó előtti napján egy lassan kelésnek indult búzavetésen ért minket az alkonyat Édesapámmal, jó párszáz méternyire egymástól. Az idén kukorica volt a nem kicsi, hajlatokkal és bokorsorokkal tagolt tábla, ebből adódóan rendesen rajzolgatták is éjszakánként a feketecsuhások. Már az este elején érezhető volt, hogy aznap fagyosabb arcát mutatja a kora téli, megerősödő észak-nyugati fuvallat. Meglepően nem is mozdult semmi az én hajlatomban, pár nyúlon kívül leginkább a könnyeimet láttam, az egyenesen az arcomba vágó szélben. De jó ez - gondoltam, inkább minthogy a tarkómat fújja.
Teljesen friss túrásokkal volt tele előttem a galagonyaszél, nagy reményekkel, türelmesen gubbasztottam a lesen, de semmi. Már lassan abban reménykedtem, hogy igazán megrezzenhetne a telefonom, hogy az Öreg is megunta a kezdeti hibernációt… Kisvártatva hívott is, hogy mesélje abban a sarokban kicsit mozgalmasabban telt az idő. Megjelent egy 8as konda, de teljesen a les bokros-benőtt oldalának takarásában, így nem tudott a lesről tisztán ráfordulni, nem szeretett volna bizonytalan lövést leadni és hamar el is sorakoztak vissza ahonnan jöttek. „Ja és volt köztük egy tiszta világos babos” - tette hozzá a végén.
Egyből felkeltette az érdeklődésemet az a bizonyos süldő (nem lőttem még babost) és Édesapám előzékeny felajánlására
, nem is érhetett a következő este máshol, mint a belső lesen… a tábla ugyanaz csak helycserés felállással. Egyből láttam, hogy előző este miért nem dörrent a sokat látott ZKK. Valóban egy nagyobb kilátás tisztításra lenne szükség a les jobb oldalán (azóta már megtörtént), de aznap már nem akartuk zargatni helyet, ha kell majd földről lőbotról kilátok arra is.
Lassan alkonyodott, ízlelgettem az ágak közötti esetleges lövést, de arra jutottam, hogy sötétben nem igen kéne kísérletezni ezzel. Közben rezgett a telefonom, Fater előtt, kicsit messzebb, szürkületben kint volt már egy 7es konda (ott ahol én tegnap ültem
). Rendezkedett a bandában egy szikkadt kan, ha úgy alakul a szitu: "Megpróbálom kikapni közülük." - suttogta. Ilyenkor kb ugyanúgy beindul bennem is a vadászláz mintha előttem lennének, kíváncsian vártam mikor csattan a ’7milis’. Jó negyedóra múlva meg is szólalt, hatalmas éles becsapódással karöltve. Hív az Öreg – "Úgy látom megvan, egy kis félkör után, kint eldőlt a vetésen!" Szuper! Előzetes gratuláció után mondtam is, hogy a lövés után mögöttem, jóval beljebb is megmozdult a konda, maradjunk még - alig, hogy sötétedni kezdett. Teltek a percek, a szürkület éjfeketévé vált és egyre jobban kezdett beindulni mögöttem a buli. A nyekergéseket hangos visítozások, morgások váltották fel. Lassan már a sarki lestől 40-50m-re ment a nász galagonyában. A gondolataim csakis a bizonyos baboson jártak, bíztam benne, hogy az a konda lesz az. A szelem jó, elvileg bármelyik oldalon jöhetnek, csak mozdulnának már a vetés felé. Egy különösen nagy sikítás után az egyik bandatag megelégelhette az arrogáns társaságot és elindult kifelé, hallottam ahogy már sűrű szélén hezitál. Bizonytalan volt, de szerencsére egy pár perc múlva megindult a többi is. Jött a vonat és alig 30m-re a lestől ki is váltott, természetesen az ággal benőtt oldalon. A lőbot a földön beállítva, de ilyen távolságnál eszembe sem jutott lemenni a lesről, mozdulatul néztem már a céltávcsövön keresztül, hogy meglátom-e a babost. 1 nagy disznó..2 süldő..még1nagy.. és ötödiknek ott a furcsa szerzet! Pulzusom az egekbe szökött, a látótávolság a fullsötétben viszont az orromig alig ért és ott voltak az ágak is, így nem tudtam lőni. A fekete disznók isten bizony még jobban látszottak, mert azokat kb megtudtam mondani merre állnak fejjel, de a babosnál valahogy sehogy sem jött össze mi-merre. Megmondom őszintén annyira a világos disznóra koncentráltam, hogy nem is tudom milyen-mekkora kan volt amúgy velük. Ráadásul nem is kifelé vette az irány a társaság, hanem le a hajlatba. Elhatároztam magam, úgy néztem még világosban, hogy állva az ágak fölé kerülök, még ha lefelé is kell majd lőjek. Így is lett, nekidőlve a lesdeszkának kihajoltam úgy, hogy még biztos legyen a pozíció, erősen megtartva, a lélegeztem visszafogva beszorítottam a CZ-t a vállamba és a babos felé tartva megvillantottam a lámpát. A konda megugrott és a kiszemelt elindult lefelé farral felém, de egy pillanatra félsréhen megtorpant, kb 60m-re. Abban a másodpercben nagyot zuhant rajta a 30-06-os SPCE mag... A süldő letette magát, rúgott párat és végleg elcsendesedett...
Pár mélylevegő után, úgy szaladtam le hozzá… majd hívtam is az Öreget, hogy: „Megvan az Aranyszőrű…”
Amikor megcsináltuk a közös terítéket, Édesapám csak annyit mondott, hogy: „Látod, például ezekért az estékért szeretném ezt csinálni, amíg csak lehet... „
Vadászüdvözlettel:
FeCZo
