Urr Antal
Vendég
|
|
« Új üzenet #27 Dátum: 2008. Szeptember 20. - 15:33:15 » |
|
Üdv!
Ha már a vérebvezetők fukarkodnak a szóval, én "görbelábú-vezető" megszólalnék, hiszen kutyavezető életem egyik legszebb eseménye történt meg velem tegnap. Sebzett bikát kerestem tacskómmal Limpivel és a vezetékmunkát követő hajsza és állítás után sikerült megadnom a kegyelemlövéseket egy bikának.
A bikát 375 -össel (RWS TUG) lőtték meg...Kicsit srégen állt háttal. A lövedék magasan a lap mögött pontosan hatolt a testbe, és feltehetően a lapockacsont által megvezetve a nyakban állt meg. A mellüregbe nem tudott behatolni. A rálövésnél semmi, később is ritkán volt vér, de akkor rendesen. Mialatt elmentem a tacsival vagy 120-140 métert a sebzett nyomán, jelzett a vadász, Aki egy dombtetőről figyelt, hogy látja a bikát, egy műúton túl a réten fekszik a szomszéd területen.
A formaságok lebeszélése után átmentünk, de a vadász elől felkelt a bika, átment három lábon egy meredek vasúti töltésen és eltűnt a sűrűben- nem tudta megadni a vadász a kegyelemlövést.
Jeleztem, hogy mindenképpen kell hagyni a bikának lebetegedési időt.
Bő 3 óra múlva egy hiv. vadásszal karöltve (Aki ismeri a területet velem ellentétben) felvettük a sebzett nyomát a töltésen.
Ment a blöki ment, de egyszer- egyszer vissza kellett menni az utolsó vérig...Vérzés ugyan úgy, mint korábban, 100 méteren egyszer, de akkor sok, tenyérnyi-féltenyérnyi. Láttuk, hogy csak egy oldalon vérzik. Kb. 300-350 méter után látom ott fekszik szépen a bika.
Gyanús volt, hogy feje lent nyugodott ugyan az orrán, de egyenesen...szól a kísérő kollega, hogy vigyázz!...él. Ebben a pillanatban már ugrott is...elb.sztam a lövést....nem lőttem, mert a vezeték a kezemben volt, és gyorsan próbáltam rátaposni, fixálni, nehogy a kutya elszaladjon a vezetékkel.
Bika el, kutyát eresztettem rögtön.
Futottunk a bika elé, közben hallottam, hogy Limpike már a bikát csaholja. Egyszer megállt a bika, de messze volt még, takarásban, majd továbbszaladt. Aztán kb. 200 méter futás után megállt, szembefordult a kutyával, és "bólogatott" felé. Kutyám folyamatosan hevesen ugatta, egy helyről, nem kerülgette, mint a disznót...
Mire jó széllel rájukcserkeltem, a nagybeteg bika lefeküdt a kutyával szemben és úgy bólogatott a kutyára. 25-30 méterről is csak a csípőjét és hátvonalát láttam.
Csípőnlőttem.
Erre elfeküdt, de rugdalózott még szegény, Limpike már fogta. Közelebb menve még mellkason lőttem (Limpi hátul fogta, így volt helyem).
Így történt. Nagyon boldogok voltunk.
A bikla egy szép villás, jégágas 5,5-6 kilós középkorú bika szép sötét szárakkal.
Végül megjegyzem, melőtt megköveznek páran, hogy tudom hogy felelőtlenség tacskóval bikát keresni, komolyabb hajsza esetén nem tudta volna apró lábaival követni a bikát, de láttuk, hogy a bika nagybeteg, nehezen és lassan megy, ezért mertem megkockáztatni a keresést.
Szerencsére sikerült!
|