2011.01.14.
Az előző napi hóesésen felbuzdulva a szombat este is a lesen ért bennünket Barátommal.
Egy völgyben lévő szóróra ültünk ki, reméltük, hogy ide nem fog annyira bevágni a szél.
Éppen én nézegettem a távcsővel, amikor fél 10 magasságában a havas hegyoldalban kiszúrtam az érkező disznókat. Gyorsan súgtam is a mellettem ülő Barátomnak, hogy vegye fel a puskát, mire az info elért hozzá, 7-8 darab malacka futott ki a szóróra kíséretükben egy kocával. Pár másodperc múlva három, kicsit már megfontoltabb disznó érkezett meg a szóró fölé. A másodszorra érkezett sertevadak nagyon egyformák voltak, kettő folyton takarta egymást, a kicsit feljebb lévő társuk elég jól mutatta magát. A fehér háttér előtt mindent nagyon jól láttam a keresőben. Zsolti már célozgatta a később érkező, szóró fölött álló fekete csuhásokat. Súgtam neki, hogy a fönti teljesen keresztbe áll, lője meg. A következő pillanatban hatalmas durranás, a 7mm-es lövedék elhagyta a csövet,a lövéstől az egész les beremegett, így nem láttam a meglőtt disznó reakcióit. Gyorsan megkerestem újra a tett helyét két disznót láttam elfutni arra, ahonnan jöttek. Egyet, valószínűsíthetőleg a sebzettet pedig halottuk a szórótól balra recsegni, kidugtam a fejem a lesen kívülre a távcsővel pedig próbáltam megkeresni a disznót, nem sikerült azt viszont halottuk, hogy egy jó pár méter rohanás után egy helyben kezdett zörögni.
Nekünk a vérnyomásunk már az egekben, a lábam között fekvő Müzli pedig éppen most fordul egyet álmában. Nagy az izgalom, de megbeszéljük, hogy összepakolunk, visszamegyünk a kocsihoz, fölösleges cuccokat ott hagyjuk, én is felöltözök az utánkereséshez, addig a disznó is végleg eltávozhat az örök kukoricatarlókra. A rálövés helyét azért megnéztük, de a kutyát nem engedtem még, nehogy idő előtt felvegye a csapát. Egy kis keresgélés után pár csöpp vért a találtunk a hóban, megjelöltem, gondoltam ez már indulásnak elég lesz.
A hó ellenére, a hőmérséklet sajnos nem igazán télies, így a kocsival nem tudtunk felmenni az erdőre.
(Sajnos nem tudtuk reggelre halasztani a keresést, mert másnap fácán hajtásra voltam hivatalos, azt meg nem mertük megkockáztatni, hogy reggel jövünk vissza, hátha nem végzünk vele időre, de mivel 99% volt, hogy a disznó elpusztult, így be mertük vállalni az esti keresést.)
Müzlit felkaptam a kezembe, nem akartam, hogy az oda-vissza sétában merüljön ki. Kb fél óra alatt leértünk az autóhoz, átöltöztem, kipakoltunk és már indultunk is vissza.
Végre magamra ölthettem, a már régóta tervezgetett, próbálgatott utánkereső felszerelést. A kutya is megkapta a világító nyakörvét.
A rálövéstől körülbellül másfél óra telt el, mikor Müzlit a neki térdig érő hóba raktam és megmutattam neki az első csepp vért. Első körben a második vércsepp felé indult, de aztán rossz irányba ment. Sajnos ez a két vércsepp volt, így nem tudtam, hogy merre kéne mennie a kutyának, így csak rá számíthattam.
Ahogy ezt már sok helyen olvashattam, a legtöbbet a kutyától lehet tanulni, és mivel csak elképzelésem volt, hogy a disznó merre van, így mentem a kutya után, bármerre is indult el.
Mikor láttam, hogy a kutya többször is ugyan arra megy felvettem, nagyon ideges volt, kis szíve majdnem kiesett a helyéről. 6-8-szor is elindítottam a vérről, de mindig rossz irányba ment, a többi, egészséges disznó csapáját követte, de szerencsére nem adtam fel se én se ő. Egy újraindításnál aztán, olyan irányba indult amerre még nem jártunk, közben Zsolti keresgette a következő vérnyomot, de nem talált semmit. Éreztem, hogy most jó fele megy a kutya, 10-15 m múlva meg is találtam a következő vércseppet. Nagy örömmel kértem meg Barátomat, hogy álljon meg az utolsó vérnél. A kis tacskóm orra megtelt a sebzett disznó szagával és kitörő lelkesedéssel követte az egyre sűrűbbe egyre jobban vérző disznó nyomát. Világítgattam magam elé is, 10 m-re lehettünk a disznótól mikor megláttam, szóltam Müzlinek, hogy várjon egy kicsit, levettem róla a vezetéket, és a disznóra engedtem. Sajnos most nem volt annyira lelkes mint a múltkori bikánál, de amikor egy kicsit megrángattam a disznót elkezdett ugatni rá. Egy kb. másodéves kant sikerült lőnünk, komolya csatára alkalmatlan (vékony, rövid) fogakkal. Amíg a kutya ugatta a disznót én kerestem valami töretnek valót. Gratuláltam, megköszöntem a lehetőséget és átnyújtottam a töretet a „sebzőnek”. Müzli is megkapta élete első töretét, nem kis örömömre. Szegény kis rövidlábú vadásztársam nagyon elfáradt a keresésben, amíg mi zsigereltünk ő a táskánkra gömbölyödött és elaludt.
A végére pedig egy kis száraz statisztika:
Vadfaj: Vaddisznó, kan
Kaliber: 7x64
Lövés: Tüdő, máj
Csapa hossza: 100m
Hajsza hossza: 0m
Csapa kora: 1,5 óra
A megtalálás pillanata:
Az utánkereső "csapat":
Fárasztó szakág az utánkeresés:
