A nyár óta Zoltán fiam kísér el a vadászatainkra, már ahogy ideje engedi.
Besegített a bérvadásztatásba is, lelkesen cipelte a fácánokat, meg csinált mindent,
amire éppen szükség volt.
Tegnap is lelkesen taposta velem a hó után maradt sártengert.
A terítéknél aztán jött a meglepetés...
Az Elnökünk megköszönte a társaságért végzett eddigi munkáját és átadta Neki is azt a kis kitűzőt,
amit az idén 72 éves társaságunk tagjai kaptak.
Nagyon meghatódtam én is a nemes gesztuson -jobban örültem, mintha én kaptam volna elismerést- és roppant
büszke voltam a Fiamra.
Tudom, hogy ez nem túl nagy dolog, de mindkettőnk számára nagyon jól esett.
Viszont az élet apró örömei aranyozzák be a szürke hétköznapokat.