Kalap nélkül
-sok disznóval találkoztunk az este, nagyon korán megmozdultak! Gyere ötre, ha szerencsénk is lesz, csak sikerül lőni belőlük! Volt egyik kondával egy sunnyogó kan is- zengett barátom hangja a telefonban.
A meghívásának eleget téve időben érkeztem hozzá. Viszonylag erős a déli légáramlat, eszerint tervezzük az estét. Bíztató kilátások a tegnapi disznós találka okán, reménykedve beszélgetünk. Bikára lesett, de csak a disznók mentek ki neki. Még világosban mutatkoztak és sietősen váltottak át a nyiladékon a biztonságot nyújtó sűrűbe. Náluk a találkozás az áhított serte vaddal gyakori. Persze mindez szerencse és kegyeltség adománya mindenképp. Ha ezek megvannak, akkor már csak tudni kell meglőni…
Komótosan átpakolok az ő kocsijába, mivel sárosabb terepre megyünk. A beiratkozás után bevesszük magunkat a cseresbe. A lehető legnagyobb óvatossággal és viszonylag könnyen elérjük a kiszemelt leshelyet. Kipakolás, összekészülődés, nem kell kapkodni. Ejjj, hogy az a, nem hiszem el… a kalapom ott maradt az autómban!! Így sőgetlenül, tar fejjel osonok barátom nyomán a kereszt- álléra. Innen ellátni a lőtáv többszörösére is, tényleg gondosan tisztított. Este fél hat sincs még, tegnap jócskán hét óra előtt látta a vadat.
A nyiladékok a négy égtáj irányába képeznek utat a cseresbe. A délre eső parcellák sűrűbbek, néhol túlságosan is, amolyan kökényes - vadrózsás – szederindás, serte vadnak oltalmat adó sűrű. Mi a keleti oldal felé leskelődünk, innen indultak meg tegnap a disznók.
Távcsövezünk, hallgatózunk, halkan beszélgetünk néha, vadat nem láttunk még. Lassan őszbe fordul a természet, a hőmérséklet viszonylag magas, tizennyolc fok van. Gyakran kopog az erdő, különösen a kemény erdei út, potyog a makk szorgalmasan, a termés nagy része még zöldes árnyalatú. Tudják az öreg tölgyek a dolgukat, lassan oda adják az erdei iskolának leendő gyermekeiket. Idén jó termés mutatkozik.
Időnként a hátam mögé is figyelek, jobb résen lenni. S lám, nemsokára megjelenik a sűrű szélén mögöttünk egy disznófej, méghozzá babos! Gyorsan áthelyezem a lőbotot, tűzparancs kiadva, rajta is vagyok, néz és szimatol, a szelünk tökéletes. Elindul és megáll felénk kissé keresztben, majd leteszi a fejét és nekiáll enni. A dörrenés hangját már nem hallhatta, megpihent az állé közepén és pár farok lengetéssel búcsúzott az erdőtől. Bizony korán érkezett a kis babos! Hat óra huszonegy percet mutat az óra.
Barátom unszolásársa még maradunk, szemlélődünk. Hátha mutatkozik még látni, netán lőni való. Disznó visítást hoz a déli szél, abból a tagból ahonnan a disznóm is érkezett. Figyelünk, nagyvad neszt nem hallunk. Hoppá, egy disznó átmegy az állén! Követi még hét darab, egyenesen a babos mellett szaporáznak. Kocák, süldőkkel. Meg nem állt a füttyre egyik sem, így nem lőttem. A fények is megfogytak már, a táv is 130m, így nem szerettem volna lőni. Pláne nem sebezni. Hamarosan megszólal a falu harangja, hét órára harangoznak. Ezután az északi állén látunk még egy tehenet borjával, távol vannak, csak pár percig maradnak majd tovább állnak. Ezt tesszük mi is.
Megadjuk a vadnak a végtisztességet, megsimogatom- sajnálgatom, mint mindig, örömködünk is persze és a vadrácsra tesszük. Megköszönöm a lehetőséget barátomnak, magamban az égieknek, az erdőnek. Gondolatom kalapomra esik, amire ma nem tűzhettem töretet…
