Feri!!!
Gratulálok!!!
Képet és sztorit minél hamarabb!!
Köszönöm Peti!
Hát ím'...
Mint írottam volt, becsapódott a Bakom, így arra a tervre fanyalodtam, hogy nem ott keresem, ahol ezidáig egy héten belül háromszor is láttam, hanem "területének" (legalábbis szerintem a területe az a bokros hegyoldal) éppen az ellenkező sarkán, és SÍP NÉLKÜL. A leshelyem egy feketefenyőkkel tarkított kb. 1-1.5 ha-os tisztás, amit már fél hét körül el is foglaltam serényen. Mögöttem a szőlőhegynek az eleje, előttem-alattam az a bokros hegyoldal, amelyikben lakik a Bakom.
Egy régebbi kidőlt fenyő jobb oldalára telepszek (később még ennek lesz jelentőssége), srégan előttem jobbra várom, hogy megjelenjen a Bak...
Telik az idő, már van vagy fél nyolc, amikor zörög valami ott, ahol a Bakot várnám... A bokrok szélében megjelik egy disznó, nézem keresővel - eldöntöttem már korábban, hogy itt most disznót nem lövök - valami kis kanféle, de vissza is lép, éppenhogy megmutatta magát (bár bírálásra, lövésre éppen elég lett volna), aztán elszöszmötöl alattam.
Már minden porcikám zsibbad, támasztkodok jobbra, a nap éppen lebukott előttem, amikor elnézek balra, és a száraz fenyőfa lomján keresztül látom ám, hogy A Bak vagy 15-20 méterre nyújtott nyakkal nézi azt a gazcsomón túli valamit - vagyis engem... Aztán szépen elindul felém... Hajjaj... Egy pillantás a keresővel - de minek? Hisz szabad szemmel is felismertem... - aztán már a puskát markolászom, közben a Bakom bejött egészen a fenyőlomb másik oldalára, nem hiszem, hogy volna közöttünk 5 méter... "Ez most itt elugrik, akkor tényleg vége a dalnak, ez a pár gyenge száraz fenyőágacska nem akadály ennek a 14 grammocs ducsninak..., nameg egyből ott van mögötte a Bak..." - forog az agyam... Közben próbálok minél tisztább helyet keresni a golyónak... DURRR!!! A bakom orraesik, majd becsörtet alattam a gazosba... Huhhhh, az annya... Remegek, mint talán még soha. Alig tudok felállni, odamegyek a rálövés helyére...
...ahol rengeteg "jó vér", és a szivének az alsó fele fogad... Egyből vigyorgóra áll a szám... Elindulok a jó vérnyomon - közben jönnek a kétséges gondolatok (ahogy ugye az ilyenkor lenni szokott), hogy "tényleg az a bak volt-e? Valóban olyan? Már beharangoztam pár embernek, hogy 10-es, 12-es a Bak, aztán ha nem, akkor..." De igen! A csapa végén ott fekszik...
Aztán az agancs valóban olyan-e, mint gondoltam? Nem... Még attól is olyanabb...
Teíték, végtisztesség öröm...
Üdv!
Feri
