Sziasztok!
Tegnap este én is bekerültem azon szerencsés vadászok táborába, akik nyáron hallhattak szarvasbőgést. Álmomban sem gondoltam volna rá, hogy ez valaha is megtörténhet velem, pláne egy ilyen területen, ahol a szarvas csak átvonulóban, a vegetációs időszakban fordul elő.
Kukoricaaratás után pedig eltűnnek, hiszen erdő gyakorlatilag alig van.
Szóval 7 óra után értünk ki a tervezett helyre, ami egy keskeny, vizenyős aljú, kelet-nyugat irányban húzódó erdősáv északi oldalán levő két magaslest jelentette. Én a távolabbira mentem, sikeresen el is ugrasztottam egy, a les előtti kis rétecskén már kint levő bakocskát. Szerencsére hang nélkül menekült.
Egy darabig csak a madarak éneke szórakoztatott, aztán (olyan 3/4 8 körül) kétszer is hallatszott olyan hang a szemben levő fák közül, ami szarvasbőgéshez hasonlított leginkább. Biztos mégsem lehettem benne, a halk volt és a madarak is nagy ricsajt csaptak. Pár perc múlva viszont jóval közelebbről, egyértelműen egy bika nyögésszerű, rövid bőgését ismertem fel. Gyorsan felhívtam aput, hogy ő mit hallott? Sajnos nem vette fel, de közben újra jött a hang. Ezt viszont a másik fülembe búgó telefon miatt elég furcsának éreztem, el is bizonytalanodtam.
Aztán apám visszahívott, ő nem hallott semmit, igaz, telefonált…
Sokáig reménykedtem még, hogy hátha újra megszólal a bika, de nem tette. Aztán már jó alkonyatban kijött egy kis fiatal bika a rétre, elég sokáig ott legelgetett előttem, én pedig próbáltam fényképezni. Később visszahúzódott, majd újra megjelent, majd ismét eltűnt. Végül komolyra fordult a helyzet, a kicsivel együtt négy bika bújt ki a fák közül, és lassan, kényelmesen a kukoricaföldre ballagtak, 25-30 lépésre tőlem. Megfigyelni igen, fényképezni már nem tudtam őket. Ma reggel eszméltem rá, hogy van valami éjszakai fotózási funkció is a gépemen…
Mindegy, az élmény csodálatos volt! Biztos, hogy valamelyik idősebb bika hallatta hangját.
