No meg egy rövidke történet is jól esne....
Szia Csaba!
Október 10-től "indulhatott neki a tagság", hogy saját részre bikát kerítsen, 6 kilóig egy jelképes összegért (ami kishíjján annyi, mint amennyi a jutalékom lenne a vadásztatásért ezévben), felette pedig drasztikusan emelkedik a dolog...
Én úgy voltam vele, hogy annyira nem erőltetem a dolgot, rendszerint egyébként is kint vagyok napi 8-10 órát az erdőn , aztán ha találkoznék valami matuzsálemmel, vagy "girbe-gurba ilyennincsisagnacsúval", vagy talán egy "álmamim bikája" olyan ágvégig gyöngyös fekete agancsú villás tízessel (csak nézzétek vissza a bikás rajzaimat, 99%-ban ilyet ábrázolok...), akkor a puskáért nyúlnék, de ha ezen kategóriákba nem esne bele egy sem, és nem emelek puskát bikára akkor sincs probléma, mert ez az idei bőgés több évre elegendő élménycsokrot adott...
Aztán eljött az október 16.-a...
Az ígérgetett eső meg is érkezett dél körül én meg esőben szeretek ám nagyon az erdőn csatangolni, úgyhogy nem volt mit tennem irány a Nyerges!
Gondoltam, hogy óvatosan végigosonok a bőgésben oly sokszor látogatott helyeken, hátha rátalálok valami eddig még nem látottra...
Az eső miatt a kamera most a kocsiban maradt, pedig... Nah, mindegy, ott hagytam. Egyik esélyes helyen simán rámegyek egy rudlira, de nincs velük csak egy jóféle spíszer... Megyek tovább, disznók kelnek előttem, két süldő (ezévi 25 kilós malac) is megáll szépen, de nem akarok most velük játszani...
Egyre jobban esik az eső, gondoltam, még a másik oldalon megnézek egy katlant, bár ott még két órája zúgott a fűrész... Ahogy közeledek a katlan felé, mellette egy szedresebb foltból pár szarvas kel, és beváltanak a már említett helyre... Nem láttam, hogy mifélék, de hamarosan kiderítem. Ezt az erdőrészt most tisztítják, egy mezei juharos-gyertyános vadrózsával, galagonyával, iszalaggal gazdagon benőve, így nem egyszerű a dolog... Óvatosan osonok és látom ám, hogy a katlanban van mozgolódás, meg azt is, hogy egy tehén szeretné felvenni velem a szemkontaktust... Pár perc merev egymásranézés', aztán eloldalog, de nem viszi el a többit... Látom, hogy hátrébb agancs is mozog, de egy borjú megint, mintha felém pislogna... Nincs mit tenni... Térden, guggolva, hason közelítem meg a katlan szélét... Közben ugye folyamatosan (egyre jobban) esik az eső, hogy hogyan is néztem ki utána, azt inkább nem részletezem, de nem is az a lényeg... Elérem a katlan peremét, előttem 30-40 méterre kavarognak a szarvasok, sok testet látok, de olyan jó sűrű itt az erdő, hogy nehéz kibogozni, hogy melyik fej melyik testre is való... Van egy kisebb nyiladék, amin néha keresztül megy oda-vissza egy-egy, oda koncentrálok inkább. Pár tarvadat már kibogoztam... Lejjebb egy jó spíszer, mellette egy három éves csontszínű agancsú hatos, jobbról most lép be egy komolyabb, jobb szár korona... Bal is! Olyan 5 éves 5 kilós forma, szóba sem jöhet. Most ezzel szembe közeledik egy, össze is akaszkodnak egy kicsit, aztán szétmennek, ahhhha.... Ez nem rosz, közel méteres aganccsal, hat éves forma 8-as... Nah, ez majdnem elcsábított, még jó hogy továbblépett... De jön is vissza egy nagy test jobbról, nézzük csak! Egy hatos... De milyen? Legalább harmadik agancs, de lehet, hogy negyedik, barna agancs, hegyesre fenve, volna vagy 3,5 kiló mindenképpen lövendő, de ez is tovább lép... Aztán jobb oldalon kiemelkedik egy nagy tehénfej, furcsán magasra tartja a fejét, ekkor már érzem is, hogy a tarkómból húz a cúúg... El is ugrik, viszi a többit, ekkor látom ám, hogy mennyien is vannak... Vagy harmincan biztos, és legalább a fele agancsos...
Nah, itt érdemes lesz még szétnézni később is...
Délután be is terveztük Apával, hogy szétnézünk a környéken, Ő sétál egyet a Kukuccsó-gödör Nyerges felőli oldalán, én pedig a Nyúlésza felől bóklászok egyet...
Vékony kis gyalogúton haladok, balra alattam 60-80 méterre a Kukuccsó-gödör, jobbra felettem a Nyúlésza öreg bükkös katlanjai (szám szerint négy) sorakoznak, és várják, hogy betekintsek hozzájuk... Az első katlan üres - ritkán van benne vad. A másodikhoz érve már látom is, hogy szemből sétál befelé egy tehén meg egy borjú... Őket ismertem egész bőgésben, egyszer sem láttam velük bikát (ha "ők" azok?), most is így gondolom, amikor látom, hogy mozdul mögöttük valami... Nézem... Spíszer... Azt is követi valami... Nah, ez már komolyabb (mármint a spíszertől), egy -jóindulattal- harmadik agancsú bikácska. Megvárom, hogy elhaladjanak mellettem, aztán továbbindulok, ekkor látom meg, hogy nem vártam elégget, ugyanis vagy kétszáz méterrel lemaradva követte volna őket még egy tarvad, meg egy bika - amit már csak elugrani látok, de ez tényleg a "komolyabb" fajtából valónak tűnt...
Kilépek egy kicsit, talán a következő katlanban elém fordulhatnak... Nem így lett... Itt vége van a gyalogútnak is, már fél hat is elvan, gondolkozok, hogy visszaforduljak-e... De valami "húz", hogy nézzem még meg a következő katlant... Egy szarvasváltón elindulok óvatosan a következő katlan felé - szép emlékek idéződnek fel bennem, itt jöttünk le majd' egy hónapja, amikor meglőttük Ferivel a nagy bikát... Kicsit elmerengek. Ahogy beérek a katlanba, nézek jobbra, hirtelen földbe gyökerezek...
Itt áll mellettem egy bika... Egy bika??? Hisz ez A BIKA! Mintha "álmaim bikáját" látnám... És itt van mindössze 20 méterre mellettem, nem vett észre eszeget valamit... Az agancs??? A jobb szár van felém, az olyan "igazi" rajzolni való villás 10-es jobb szára, nem túl hosszú, de igen zömök, vaskos agancson... A bal??? Az meg még igencsak fölémúlja azzal az irtózatos szembevillával... És azon a villán valami nem stimmel... Ott ékeskedik még valami ágacska... És a teste...? A feje a testén kezdődik, olyan zömök, erős nyaka van. Leengedem a keresőt, nyúlok a puskáért... Ekkor elkapnak a kétségek... "Nagyon" vastag az agancs. Mi van, ha fölötte van a 6 kilónak... Megnézem megint... De hiszen rövid! - vitatkozok magammal. Jó, meglövöm!
Fához lépni esélyem sincs... Úgy remegek, mint a nyárfalevél, a biztosító halkan megy, a gyorsítót már csak célratartva kattintom, de erre sem figyelt fel... Közel is van, nagy is a bikalapocka, mégis háromszor húzom el majdnem az elsütőt, aztán megállok az utolsó ezredmilliméteren, mert nem vagyok biztos benne... Aztán negyedszerre együtt van minden... DURRR!!!
A Bika ahelyett, hogy laplövést jelezve elugrana, "csak simán" összecsuklik, nem is mozdul... Nah, ekkor lépek fa mellé, és biztosított fegyverrel figyelem, amint egyre elevenebbé válik, fél perc sem telik bele már talpon van, és indul egyenesen felém (nem miattam, hanem egyszerűen csak erre van a "lefelé" neki...)... Mire ocsúdok, már itt is van, éppen mellettem halad(na) el, amikor erős másfél méterről nyaktövön éri a csípőből odadobott lövésem...
Nah, most már végleg összeroskad, én is mellette... Amikor végleg elcsendesedik, leülök mellé, fogdosom az agancsát, jön a "nemhiszemel"-ezés, simogatom a nyakát...
...Az első lövés kicsit magas lapon érte, a gerincet megütötte egy kicsit, illetve csúnyán roncsolta a tüdőt, valószínűleg még bevitte volna a lendület a gödörig...
