Jónapot az Olvtársaknak!
Csak úgy rám tört az írhatnék és gondoltam betűkbe öntöm az elmúlt napok rövid összegzését.
Azt mindjárt elárulom, hogy tehetném ezt más fórumban is, mert gímbika nem került terítékre, de hát kimeneteleim célja mégis csak arra predesztinál, hogy ide firkáljak.
Hétvégén végre felszabadult a terület nagy része, a vendégeink vasárnap hajnalban ugyan még kimentek vadászni, de már a tagságnak is megvan a lehetősége, hogy bika után járjon.
Gyengécske volt a bőgés, 7 bika esett, de a tavalyihoz hasonló nagy trófea most nem került elő. 5-7 kg közötti bikák kerültek terítékre. Sebaj, majd takarékoskodunk, no meg a lehetőség megmaradt, hogy a tagok közül páran elejtsenek valami jobbacska bikát.
Vasárnap: Hajnalban jó korán egy horgásztó kiszáradó félben lévő befolyásánál leskelődtem, majd cserkeltem egy kiadósat a ligetes akácosok között, a kukorica táblák szélében. Láttam egy jó csapos dámbikát és két süldőt. Márciusban lőttem utoljára disznót, de tartom magam a fogadalmamhoz: bika vadászat alatt csak akkor lövök disznóra, ha valami méretes kan kerül elém. Bőgést nagyon távolról hozott a szél.
Este ugyan oda mentem vissza, de nem láttam-hallottam semmit. Mivel nyomot sem nagyon láttam, más területre írtam be magam.
Hétfő: Hajnalban az egyik kedvenc helyemen cserkeltem, egy felcsapzott búzatarlón. A nyomokból ítélve korábban erősen járták a szarvasok, de friss nyomot nem láttam. Bőgés semmi.
Este azért csak visszamentem. A les alatti fiatal akácosban 7 óra körül elkezdett "nyekeregni" egy fiatal bika.
Kedd: Visszacsábultam a horgásztóhoz, mert nem tudom elképzelni, hogy a nagy egybefüggő sásos és a hatalmas, dagonyázásra kiválóan alkalmas tómeder ne vonzaná a környék szarvasait. Pedig nem vonzza
. Inkább gázolnak a csörgősre szikkadt tengeriben, mint sem az üde, vizenyős réteken keresgélnének élelmet. Magyarán: síri csend és semmi más. Este újabb tájak felé veszem az irányt. Annál is inkább, mert egyik vadásztársunk a terület egy másik részében reggeli kimenetelekor lőtt egy igen jó selejt bikát és azon kívül még többet is látott-hallott. Kicsit nyomozgatok, először egy széttáncolt kukoricatáblát járok körbe, majd egy völgyben lévő búzacsíránál állapodok meg. 7 óra körül elkezdenek rá egysével szállíngózni szarvasék. De csak az asszonynép jelenik meg, gyermekestől, két tehén, egy ünő, két borjú. Bikának se híre....se hamva. Még bőgést sem hallani. Sajnos úgy helyezkedik el a rudli, hogy sehogyan sem tudok észrevétlen leszállni a lesről és elhagyni a helyszínt.
Szerda: hajnalban egy újabb területet veszek górcső alá. Bizodalmam van benne, mert amikor a bőgés derekán kinéztem pár alkalommal, hogy segítsem a hivatásos vadászainkat, innen minden alkalommal több bikát is hallottam bőgni. Nem is kell csalódom, két bika hangját hallom már a hajnali sötétségben. Hosszúkás kukorica tarló, mögöttem akácos stuffer, előttem a tarlón túl egy égeres-bálványfás-akácos erdősítés, ami egy kisebb dombra szalad fel aminek a gerince a lestől kb. 130 méter, majd egy kisebb hajlót követően egy magasabb akácos-galagonyás domboldal, aminek a tetején középkorú feketefenyves látható, a lestől 240-250 méterre. Ahogy világosodik, kezd abbamaradni a bőgés. Egy fiatal kan szórakoztat, ahogyan a jelenleg nem is üzemelő szórón keresgél. Majd mikor a Nap már a dombtetőre veti az első sugarakat, a fenyő alatti egyik kopaszabb foltra kiáll egy jóképű bika. Jó állású páratlan 14-es, mindkét oldalon jégághiánnyal, hosszú ágakkal, jobb száron duplavillás, bal száron 5 ágú kesze-kusza koronával. Kora, tömege, érte járó botcsapások száma: 8-8-888. Jól megcélozgatom az új céltávcsővel, 220-230 méteren valahol azon a határon van, amit lesről, megtámasztva még nyugodt szívvel el mernék vállalni. De persze lövésről szó sem eshet. Megunja hamar a napozást és levonul a domb mögötti hajlóba. Távcsövezgetem az előttem lévő kis dombot, amikor mozgáson akad meg a szemem. A legsűrűbb részek egyikén egy hármas korona lóg a cserjék fölé. Majd eltűnik és egy villa jjelenik meg. Aztán látok egy bikasonkát, majd egy pár elő lábat fűkörömtől térdig. Mint valami öko-puzzle, úgy építgetem agyamban a bika képét. Aztán egy röpke pillanatra egy ritkább folton átsejlik a teljes körvonala. Abban a pillanatban megéreztemm, hogy Ő lenne az "én bikám". Vastag nyak, púpos mar, csapott far, érett, égerfekete és vastag szárak, röviden csiszolt gyertyák, érzésem szerint valahol 8 kg körüli tömeg.....
. De a lövés lehetetlen, talán egy 19 grammos TUG-gal nem lenne Istenkísértés odapörkölni egy 9,3x64-ből, de a meggymagos puska esetében ez szóba sem jöhet. Marad a csodálkozás, távcsövezés, vágyakozás.
Nem kérdés, hogy a délutáni lemenő nap ugyan ott talál. Már messziről hallani a nagy csattogást....dámbika tisztogat előttem, a legsűrűbb részen. Majd csatlakozik hozzá még egy, kicsit távolabbról. Már sötétedik, mikor két fiatal dámbika lopakodik ki a tarlóra, majd megjelenik a reggeli kis kancsi is, csak most nem a szóró kihűlt helyén matat, hanem önfeledten ropogtatja a földre került csöveket. A bírálati fény határán mellettem ballag ki a mögöttem álló kis akácosból egy második agancsú kis villás bika. Úgy döntök, hogy kicsit maradok, hátha a Hold egyre fentebbről jövő fényénél legalább megpillantok valami érdekeset. De se látvány, se bőgés. 9 órakor felballagok a cserkészúton a dombtetőn hagyott autóhoz, ahogy jön a mobil térerő, úgy elkezdenek bejelentkezni az sms-ek is. Látom ám, hogy a társaságunk elnöke többször is keresett. Éppen hívnám vissza, mikor újból hív. Kiderült, hogy felettem nem messze kiült egy lesre, hogy hallgatózzon és segítsen kicsit. Látta is ahogyan felbaktattam a kopasz tarlón. Könnyen van, ő is meglőtte már a bikáját. Ráér engem gardírozni
. Azért hívogatott, mert ő a tetőről jól hallotta, hogy az általam keresett bika (valószínűleg) a kollégájával együtt a fenyves másik oldalán tartott koncertet. No mindegy, erről lemaradtam. Miközben beszélünk, egyszer csak elkezd suttogni és közli, hogy a háta mögötti völgyből, nekem takarásban 5 tarvad váltott ki egy tarlóra, amik az általam kedden látottakkal lehetnek azonosak.
Csütörtök: azaz ma reggel. Már egy órával az ébresztő előtt fent vagyok. jó korán ki is érek, alig akar világosodni. Ugyan oda megyek vissza, még alig dereng a hajnal, már a lesen ülök. Újabb dámbikát látok (kezd örvendetes módon kicsit elszaporodni ez az általam igen kedvelt vadfaj nálunk). Aztán megpillantom kis kancsimat is, csak most még távolabb tette reggelizőasztalát. Csendesen telik a hajnal, majd a reggel is. már a Nap is süti a dombtetőt, amikor összeszedem a cókmókomat és éppen állnék fel a lesről, amikor a fenyő alatti kopaszon megjelenik egy fél bika. Ráadásul a hátsó fél. Az eleje takarásban, de azt látom a rendelkezésre álló részletből is, hogy nem egy öreg legény. Aztán mozdul és már látom az agancsát is. Dárdás 6-os, második agancs. De jó nagy, erős testalkatú fiúcska, a végén sötéten tompa, talán még lesz belőle valami. Aztán megugrik és leszalad a völgybe. helyén már ott is áll egy villás tízes, két évvel idősebb kiadásban. Nagyon csúnya villája van, szinte "T" betűt formáz a két szár teteje, annyira szét állnak az ágak. Ahogy nézegetem, harcias bőgés gurul végig a völgyön. Valamelyik öregebb agancsárnak nem tetszik a fiatal látogatók megjelenése. Két óra alatt egyetlen hangja sem volt, de a lehetséges vetélytársak megoldották a nyelvét. Ráadásul a hangok változásából ítélve nem egy helyből bőg, hanem mozgásban van. Szorgalmasan kukkerolom a kis dombtetőt és nem is hiába. Először egy tehén feje jelenik meg, majd mégegyet megpillantok. Napozgatnak nagy békésen, amikor megérkezik a kis dárdás és kisvártatva a villás is. Mögöttük mozog egy akác koronája, onnan bőgi az utolsót a háremúr......és úgy eltűnik, mint az a bizonyos szürke szamár, köd idején.
Várok még vagy fél órát, de nem történik semmi. Azaz annyi mégis csak, hogy alig érek a kocsihoz, újabb hívás érkezik az elnöktől. A tegnap este látott 5 tarvadat látták a favágók, akik azt az erdőt vágják, ahová este látta őket beváltani. Annyi fejleménnyel, hogy fényes nappal váltottak vissza, hosszasan elidőztek egy nagy tócsánál és most egy kimondottan nagy, fekete agancsú bika kísérgette őket
Szóval egyelőre ama bizonyos szopogatott szerv rossz végén állok, de nem adom fel
