Jó estét!
A napokban több alkalommal fagyasztottam kockára magam, disznó után leselkedve, de most mégis itt kötöttem ki. Ami azért nem akkora probléma ám
.
Úgy gondoltam, hogy péntek délutánra mi lehetne jobb lezárása egy munkás hétnek, mint egy kis disznóskerti etetés-ellenőrzés. Aztán (mivel még akad a tervünkben némi hiány) ha marad rá idő, akkor egy kicsit elüldögélünk valahol, hátha látunk valami lőhető fiatal bikát (kértem engedélyt a hosszabbításra a terv teljesítésének érdekében).
Sötétedés előtt jó két órával végeztünk a hivatalos résszel, így semmi akadálya sem volt egy kis lesvadászatnak.
Sikerült észrevétlen becserkelnünk a jó takarásban lévő leshez. Pár disznó és néhány gímszarvas tarvad már kint szedegette a szemes kukoricát.
Ugyan az egyik tehénnek volt két kisebbb seb az oldalán, de emiatt nem akartam bántani. Nem volt gond a mozgásával és a kondijával sem és igen szép bikaborjút vezetett.
A disznóktól, főleg az egyik nagyobb kantól igyekeztek tisztes távolban maradni. Aztán megjöttek a szokásos őzek is. Ilyenkor látni őket, aztán lombfakadás után télig újból eltűnnek.
Aztán megérkezett az első agancsos vacsoravendég, egy második agancsú kis villás nyolcas személyében. Nem igazán sokérő, rövid pudvás villája volt, de szavaztunk neki még egy esélyt a jövőre.
Kis idő múlva újabb két szarvas tűnt fel a rudas akácosban. Közben a disznók elteltek és lassan kezdtek elszivárogni. Az elől jövő villás bikát harmadik agancsúnak néztük, jégágas tízes és biztosan lesz még sokkal jobb is ha kap pár évet. Párja már gondolkodásra késztetett mindkettőnket. Testre sem volt egy bajnok, a csontozatának "rámája" sem volt meggyőző, kicsit kócos benyomást is keltett a többi mellett és hát az a két kis csapocska a fején, na hát az sem kecsegtetett nagy reményekkel a jövőt illetően...
Így vártunk még annyi időt, hogy a többiek jóllakhassanak és meglőttem a csapos bikát. Nem akartam , hogy a vadhúsban túl nagy kár essen, ezért jóval lapocka mögé küldtem a 308-as, 11,7-es cseh SP lövedékét. (Sajnos az új Geco lőszert otthon felejtettem a nagy készülődésben, de az a 4-5 centi találati pont különbség a 70 méteres lőtávon nem okozott semmi bonyodalmat.)
A lövés érte a tüdőlebeny hátsó részét és a májat, a bika felszaladt ugyan az akácos dombra, de mintegy 70 méter után (közben jó vércsapát hagyott) leszánkázott a másik oldalon.
Közelről megnézve abban maradtunk, hogy biztosan nem csináltunk kárt az elejtésével. Testméretre is elmarad egy ilyenkor szokásos nagyságú ünőtől és ez az agancsfejlesztési erély sem való a kiváló hőgyészi gímszarvasok közé.
