Nem vagyok vegyész,lehet nem jól gondolom,de az oldat nem akkor telített,ha az oldószer nem képes már több oldani kívánt anyagot felvenni?
Én vegyész voltam (de már elmúlt), ezt meg tudom erősíteni, ez így van.
Vékony filmrétegben felvitt robla kis molekulája találkozik az x mikron vastag rézlerakódással,és telítődik,ekkor ismételni kell a folyamatot,különben elmarad a hatás.
Ez nem feltétlen igaz, meglepően kis oldattérfogat tud időnként elég sok szilárdat oldani, de ezt a rendszert (robla és tombak) nem ismerem.
A kenés előnye viszont a feltöltéssel szemben, hogy mindíg friss oldószert viszel fel a szennyezett felületre. A feltöltésnél a csövön belül a szennyeződéssel érintkező oldat is tud bizony telítődni, és mivel a csőben kevergetni a cuccost legalábbis kihívásokkal teli feladat, nem tudom, hogyan éred el, hogy a cső közepén álló tiszta oldószer helyet cseréljen a falon lévő szennyeződéssel telített csőfal melletti réteggel. Ha a diffúzióra számítasz, az bizony tetű lassú.
Ennél már csak az lenne viccesebb, ha valami váratlan komponens (vagy vicces vadászcimbora közbenjárása) következtében beindulna valami kis gázképződés, szép kis szökőkutat csinálna a csőből
Másik dolog ,hogy az oldószer hatóanyaga sok levegővel érintkezve nem bomlik-e el?
Ez nagyon meglepne, ha ennyire érzékeny lenne a levegőre (akár az oxigénre, akár a vízgőzre, általában ezek okoznak kémiai jellegű gondot, esetleg a szén-dioxid) nem lehetne annyira laikus módon használni ahogyan használjuk.
Ugyanis,ha a cső végét bedugjuk,csövet feltöltjük,és belecsúsztatunk egy üres töltényhüvelyt,akkor a töltényűr felől szinte oxigénnel nem találkozik.
Egy klasszikust idézve: "Nem a lóf@szt nem!"
Kicsit komolyabban: a levegővel való érintkezést megúszni nagyon drága és nagyon bonyolult, de utalnék az előző megjegyzésemre, ez nem okozhat gondot.
Amikor áthúzzuk a filccel,akkor a cső belső alapterületével megegyező felszínen találkozik a levegővel,és az oldatból kiléphetnek könnyebben illékony összetevők,amik megváltoztatják a Robla kémiáját.
Abból indulok ki,hogy ha egy vegyület tartalmaz illékony,kevésbé illékony összetevőket,de az oldatba mindegyikre szükség van,akkor nem kellene egyik alkotóelemét sem szélnek ereszteni.
A szándék jó, de a helyzet ugyanaz mint a levegőnél: ez a párolgási veszteség gyakorlati szempontból nem okozhat gondot, illetve a cső erősen korlátozott térfogata elég gyorsan tud az illékony komponenssel telítődni, utánna pedig már nem párolog tovább, hacsak nem huhogod a csövet aktívan tisztítás közben.
Lehet hülye vagyok,mint a segg,de én eddig ezen elvek alapján szoktam feltölteni.
Ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom
