[
"...Már messziről hallottam.
Rezgő, remegő, kifeszített szárnyakkal érkezett, szent eksztázisban, élete csúcspontján.
A kupolában repült, éppen az ágak alatt, a legtávolabb a földtől, legközelebb az éghez.
Énekelt!
Nem is tehetett mást, mert ez az állapot nem engedi.
A puskacső könnyedén, simán mozdult, a lövés tökéletes volt. A madár-fény tovább repült, éneke simábban, de már néhány oktávval feljebb, már a végtelenben zengett.
Teste mohapárnára esett, égerek tornyosultak fölé.
Puhán markába emelte a Csend..."
Milyen szép madár! -mondja a vadász, és lelövi!
