Sziasztok Dúmadarazók!
Tegnap előtt kiruccantunk egy baráti meghívás kapcsán dúmadarazni. Öten voltunk, ami kicsit sok ilyenkor. Hiába, a dúvadhívás sem csapatsport!
Nagy reményeket nem fűztem hozzá tehát, mert lement a takarás, ilyenkor már nehéz a szürkéket lőtávolba csalogatni. Speciel megértem a tartózkodásukat...
Abban bíztam, hogy ha teszünk ki nyúlgereznát piros ronggyal, művarjakkal, akkor talán lejjebb jönnek...
Bizony nem jöttek!
Szvoboda Atival ketten libázólepelben voltunk, de a "foltok" a gyér nádban így is gyanús volt a dolmiknak. Az első négy hívóhelyen minden variációt kipróbáltunk (varjak nyúllal, varjak egyedül, nyúl egyedül), de csak néhány 40+-os madár volt, amire nem igen lőttünk. Többször is az egerészölyv bejött a hívásokra, volt úgy 2x is, hogy 5-10 méterre voltak tőlem és nem vettek észre.
Persze utána megbeszéltük, hogy miért kellett volna! Ekkor már átváltottam 10-es sörétre, annyira reménytelennek tűnt a 12-es használata. Egy helyen szajkót lőtt az egyik vadásztárs, amely kapcsán fölmerült az avatás lehetősége, mint első madarát elejtő ezen a területen...
Utoljára azonban megtört a jég. Egy lakatlan tanyától nem messze kerestünk hívóhelyet, majd egy nádban lévő csipkebokor takarásába húzódva a nyúlsíróval kezdtem. Kitettem még 2 művarjat is. Azonnal jöttek a dolmik, amelyekre még útjuk közben rákárogtam. Az első madár forintos távolra berepült hozzám viszonylag alacsonyan, amelyet le is szólítottam egy lövéssel. Utána még folyamatosan károgtam a vészhangokkal is, de nem jöttek le a többiek. Újabb nyúlsírás 10 perc szünet után, most egy magányos, néma madár repült ránk szarkákkal egyetemben, amelyet Szvoboda Ati gyönyörű lövéssel emelt le 40+-ról. Szívem szerint meg is kérdeztem volna, hogy nem büdösödött-e meg mire leért...
Ez úton is gratulálok a szép lövéshez Ati!
Újabb 10 perc szünet nyúlsírással kezdtem megint, jöttek újfent a varjak. Most elengedtem a fejem felett magasan érkezőket, majd egy kanyar után lejjebb ereszkedtek. Már éppen lőni készültem az első lőhetőnek vélt madarat, amikor a szemem sarkából észrevettem egy lejjebb érkezőt ugyanabból az irányból. Átváltottam rá, majd meglőttem. Átvettem az előzőleg kinézettet, majd azt is meglőttem... Dublé!
Részemről itt véget is ért a vadászat! A többiek még megpróbálták az egy szem, (talán a csodálkozástól) lemaradt varjút meglőni, de felhúzott az égbe még időben.
Ez az egy hely adott tehát így 4 dolmányos varjút, amely azért jó eredménynek mondható ilyen áldatlan "állapotok" között! Soha rosszabbat!
A végére már csak két megelégedett vadászról készült "teríték" fotó...