Samó, gratulálok
Tegnap délután, úgy voltam én is, havazás ide, havazás oda, ki kell menni. Szóltam is a Gyula havernak, elengedi e az asszony egy Sajó parti sétára, és mivel igen volt a válasz már ültem is a szedtem is kocsiba. Négy óra körül értünk a Sajóra, hát, elégé megáradva siettette vizét a Tisza felé. Próbáltunk szétnézni a partalatti szakaszokra ahol máskor tanyáztak a hápogók, eredménytelenül. Marad a húzás.
Olyan helyet kellet válasszak ahol elméletileg még a partra esne a madár, mert a vízbe esettett pillanatok alatt elsodorná az ár. Lassan telt az idő, kezdett alkonyodni. Próbálkoztam rókát hívni, de vagy nem volt a környéken, vagy nem vonzotta a produkcióm.
Hirtelen nagy szárny susogás, rövid öblös hang, és négy gyönyörű hattyú landol a hátam mögé. Káprázatos látvány vadonba látni ezt a kecses mozgású hatalmas madarat. Hamar elő a telefont, mert bezzeg ilyenkor a kamera a kocsiban pihen, és próbálom belopni a fehér tüneményeket. Sikerült belopni a csapatott és készíteni néhány felvételt.
és közelebbről
Aztán kezdtek jönni a kacsák, előbb gyors röptű csörgök, majd tőkések is, valahol a felhők alatt. Már feladtam a reményt mikor tőlem balra egy alacsonyabban érkező csapatból leszólítottam egy gácsért ami szerencsémre a víztől pár lépesre esett. Nem is próbáltam duplázni, ha sikerül is, elviszi a víz. Öt, hat perc elteltével, ugyan az a forgatókönyv, csapat balról, elég magasan, és még egy gácsér az aggatón. Közbe Gyulánál is szol a puska, hallom a puffanást, megvan.
Már sötét van, megint elkezdet szállingózni a hó, jókedvűen ballagunk a kocsi felé.