Egy bizonyíték arra,hogy nem a fegyver rendszere teszi a vadászt gavallérrá.
Lehet mohó az ember akkor is,ha egyébként egy gavallérgolyóst szorongat,és akkor is lehet visszafogottabb,ha automata fegyver van éppen nála (tudom egyenlőre tiltott).
Többen leírták,hogy nem a fegyver rendszere teszi az embert etikussá,illetve lehet valaki esetenként nagy hirtelen kapzsi anélkül is,hogy automata fegyverrel vadászna.
Az ember gyarló,kapzsi,és bizony van,hogy nem bír magával,főleg igaz ez a fiatal,hirtelen nagy lehetőséghez jutott,vagy juttatott nimródokra,de persze sokan nem növik ki ezt öreg korukra sem.
Megosztok egy történetet,ami az én történetem:
Őzbakot szerettem volna lőni ,kevésbé fizetőset,inkább kisebb ,gyengébb képességű bakot.
Hivatásos vadászunk tanácsára felkerestem a céljaimnak legjobban megfelelő erdő-,tarlórészt.
Amikor a lest elértem,láttam egy őzet kb. 130 méterre a lestől.
Felkapaszkodtam a lesre,majd spektívvel megnéztem,miféle szerzet őkelme.
A spektívben tökéletesen láttam,hogy bizony nekem való jószággal hozott össze a sors.
A kis suhli billenőcsövűbe egy lőszert csúsztattam,és megcéloztam.
Mivel a gyaloglástól kicsit szaporább volt a pulzusom,ezért nem tudtam tökéletesen megnyugtatni a szálkeresztet az őz lapockáján.
Gondoltam gyerek még az idő,várok,és majd ha még itt lesz ,akkor 10 perc múlva megpróbálom elejteni.Közben lassan távolodott.
Amikor úgy éreztem megpróbálom,akkor pedig lefeküdt.
Vártam,had pihenjen,majd elunja,és felkel.
Mikor úgy éreztem,hogy a lővilág egy fél óra,háromnegyed óra múlva megszűnik,úgy döntöttem megpróbálom felkelteni.
A fasor szélén egy suta lépegetett,tőle kb. 100 méterre.
A sutára ráhívtam gidahanggal,és az elfutott az őzemtől úgy kb. 70-80 méterre úgy ,hogy az fel sem eszmélt rá,nem érdekelte a fajtársának nagy riadalma.
A suta bejött a les alá,és mikor nem találta a gidát,elporoszkált visszafelé,ahonnan jött.
Mikor közelebb ért a fekvő kicsi bakhoz,újra ráhívtam,amire nem reagált,de ekkor a hátam mögül zörgést hallottam.
Csendben várakoztam,és meglepetésemre egy bak szaladt ki a tarlóra,majdnem elvitte a leslétrát.
Megnéztem ,és úgy tűnt,hogy egy unikornis bak van előttem.
Kb. 50-60 méterről rálőttem,azonnal összeesett.
Kifújom magam,és látom,hogy a kisebbik bak feláll,és nézeget,majd megnyugszik,és legelni kezd,tőlem úgy 150 méterre.
Felkapcsolom a kis Leupoldon a pirospontot,és az enyhén srégen álló bakra lövök,őzem pedig azonnal tűzbe rogyik.Ennyit ugye arról,hogy elég lehetne egy nap egy trófeás vad,és ki a gavallér....
Összepakolok,közben besötétedik.Képeket csak lámpával,és mobiltelefonnal tudtam készíteni.
Kaliber .243 win
Lőszer : Hirtenberger Nosler Partiton
