Szervusztok!
A „fentiek” igencsak velem lehettek az ősz folyamán, nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam. Ráadásul többször lövéshez is jutottam, ami azért, (ha nem is csak erről szól a vadászat), valahol mégis csak szép szenvedélyünk kiteljesülése…
November közepén sikerült terítékre hoznom az alábbi disznót:
A csatorna innenső, szóró felőli oldala egy jókora rét, a túlsó oldal, a tiszai ártérre sok helyen jellemző gyalogakác, náddal, csalánnal összeszőve. Nagyon jó vadtartó hely, ember számára azonban szinte járhatatlan, áthatolhatatlan.
A nyomokból ítélve jó a mozgás a szórón, igaz főleg süldők, malacok nyoma látható, meg talán két kisebb kocáé. A túloldalról járnak át.
A szórón túl vagy 60 méterre viszont látszik, hogy többször kiváltott a rétre egy komolyabb disznó, mázsa körüli kannak gondoljuk.
Korán a lesen vagyok, jó itt nézelődni, mindig történik valami. Múltkor is alighogy felültem, megjelent egy róka és vele szinte egy időben egy suta két gidájával. Öröm volt nézni, ahogy a róka incselkedett a három őzzel, bolondot csinálva belőlük.
Most is, mikorra elhelyezkedtem, már itt vannak az őzek, csipegetik a kukoricát. Megjelenik egy termetes macska is, közel a falu, onnan kóborolhatott el.
Hamarosan csobogást hallok a csatorna felől, igaz még nem látom, de valószínűleg disznók mozognak. Az őzek elmennek, de sajnos a disznók is, valamiért nem jönnek rá a szóróra.
Kezd szürkülni, a faluban már gyúlnak a fények.
Éppen a vízért nyúlok, mikor jóval a szórón túlról, kb. ahol tegnap a nyomokat láttuk, reccsenést hallok, majd látom, hogy itt-ott mozdul a nád teteje.
Nagyot dobban a szívem, mikor nádból szinte megállás nélkül kitrappol egy szép disznó, de ugyanabban a pillanatban vissza is ugrik.
Hallom a törését, de azt is, hogy valószínűleg nem ment át a csatornán, megállt a nádban.
Ekkor már a céltávcsövön keresztül figyelem a kérdéses helyet. Inkább csak érzek valami mozgást, és látni vélek valami feketeséget a nád szélén.
Aztán csigalassúsággal csúszik ki egy ormány, majd a folytatás.
Mikorra teljesen kiér, felismerem, hogy kan, nincs mire várnom, lövök. A viszonylag nagy távolság miatt meg sem fordult bennem a fejlövés, lapocka mögé célzok.
Nagyon jó becsapódás, hallom a törést, de nem tudom megállapítani, hol marad abba.
Telefon Barátomnak, pakol és jön a tacsival, bő fél óra, míg hozzám érnek.
A rálövés helyét könnyen megtaláljuk, van vér is bőven. Elindulunk rajta.
A csatornáig nincs is gond, a nádban még könnyen megyünk. A disznó viszont sajnos átment a túloldalra, ami igencsak megbonyolítja helyzetünket. A tacsi menne keresztül a vízen, teljesen be van indulva.
Nem nyújtom hosszúra, a túloldalon alig 30 méterre fekvő disznót, közel egy óra múlva vehettem birtokba.
Bennünk, volt persze a félsz is, hogy még él, és ebben a sűrűben, (egy-két métert láttunk általában előre) nem sok esélyünk lett volna vele szemben.
Eddigi vadász életem egyik legnagyobb élménye ez a disznó, a különlegesen nehéz utánkeresés miatt.
