Erdei vadkár. A disznó erdei vadkára elhanyagolható. Azon kívül, hogy a makktermést összeszedi (ami lokálisan egy fél éves villanypásztoros körbekerítéssel olcsón megelőzhető), meg kinéz 1-2 vakaródzófát, nem tesz gyakorlati kárt az erdőben.
Az őz és a szarvas viszont tökéletesen tönkre tud tenni bármilyen erdősítést.
Hát. Azért az erdő nem csak csemeték és fák sokasága. Szerintem a vaddisznó sokkal jobban megviseli környezetét, mint a kérődzők. Igaz, hogy károsító rovarokat, lárvákat is összeszed, de szétdúlja a hangyafészkeket (a hasznos vöröshangyáét is), teljesen nagy területen feltúrja a talajfelszínt, sok gyökeret fogyaszt (pl. erdeipajzsika), amivel károsan befolyásolja ezeket a növénytársulásokat. Fialáskor ügye előszeretettel készíti fészkét fiatal napsütötte cseresek délies kitettségű kisebb tisztásain, melyek nagyságát növeli azzal is, hogy nem csak a siskanáddal és egyéb pázsitfüvekkel béleli ki a vackát, hanem fiatal cserfákkal is (pl.), amit még el tud rágni. Elég sok lerágott csonkot lehet találni a vackok körül. A réteket felszaggatja, elindítja a gyomosodást, stb, lehetne folytatni. Az erdőben összeszedi a tojásokat, madárfiókákat, letöri a kisebb gyümölcsfák ágait, sőt törzsét is, hogy hozzáférjen a terméshez (pl. szilva).
Elgondolkodtató továbbra, hogy régebben (XIX-XX. sz. közepéig) talán jobban felújultak az erdők, amikor kevés disznó volt (nyilván ott, ahol a házi kondát nem makkoltatták), pedig szarvas volt akkor is, egyes országrészeken nem is kevés, és erdősítésvédő kerítés nem volt.
Én nem akarok az erdészek dolgába belekotyogni, de szerintem a szarvas ott tesz nagy kárt, ahol mesterséges telepítés van, ráadásul olyan formában, hogy a csemetéket tálcán kínálják a vadnak (sorköz kikaszálva, sor bekapálva), még akarva se tud másba belecsípni a szarvas, mint a kis csemetékbe. Erről jut eszembe, errefelé a disznóknak meg van az a szokása is, hogy az ilyen erdősítésekben végigmennek a soron, kihúzzák a csemetéket sorban, és megrágják a tavasszal édes gyökeret.
A természetes felújulásokban, vagy a takarónövényes erdősítésnél, ahol egyszerre sok csemete van jelen, és azon kívül más is van, ott kisebb az esélye a károsításnak a szaravas részéről. Kaszón a múlt század elején nagy területeket erdősítettek be egy pillangósvirágú "cserjeszerű" takarónövénnyel igen sikeresen. A fene vinné el, nem jut most eszembe a neve.
Régebben ott volt a köztesművelés is, most próbálná meg valaki...
Szóval a vadkárnak csak egy eleme a vadsűrűség, az erdőgazdálkodással, vadgazdálkodással nagymértékben befolyásolható, mondják a szakemberek.
Pl. ahol meg tudják valósítani a szálalásos gazdálkodást, ott nagyobb vadállomány is eltartható, hiszen nem koncentrálódnak a vadkárveszélyes helyek, az erdőben sok helyen van sok kisebb -nagyobb folt, az erdő "szintezettebb" is, több a szarvas szájmagasságában a táplálék. Ha nincs űzve a szarvas állandóan nagy rudlikba kényszerítve, akkor talán a kisebb rudlik az ilyen erdőkben kevesebb kárt okoznak.
Természetvédelmi területen, ahol erőltetik az őshonos fafajokat, de a klíma közben már olyan, hogy az nehezen megvalósítható, ott nagy lesz az aszálykár, a túlélők pedig biztosan lassabban fejlődnek, ergo a vadnak több ideje marad károsítani...az aszálykárt, vagy pl. a nem megfelelő makkal történő erdősítést (mert mondjuk az erdész szart odafigyelni arra, hogy forgatva legyen, és jól bepenészedett már...), ahol kisebb a csírázási százalék, azt is a vadra lehet fogni...nincsenek olyan személyi következményei...Az is kérdés, hogy mennyi vadgyümölcs, gesztenye, stb. van telepítve...
De számomra nincs annál undorítóbb, mint a kerítéserdő. Egyszer meg is jegyeztem nagy bölcsen valakinek, hogy nem a vadászok a természetpusztítók, amikor egy erdőmérnökkel az agyonkerített tarvágott dombtetőt néztük. Hát mit mondjak, nem volt egy karriernövelő megszólalás
...Inkább legyen kevesebb, nyugodtabb vadállomány, mint a kerítéseken belül, át és között űzött állomány. A nagyobb bekerítetteknek semmi értelme, hiszen a szarvas úgyis be fog ugrani, és bentmaradva még nagyobb kárt fog okozni.
A vaddisznóskertek ezért is fontosak, mert igaz, hogy az a pár száz hektár elég rendesen megsínyli a nagy vadsűrűséget, de lényegesen nagyobb szabadterületet lehet a disznótól tehermentesíteni.
Visszatekintve a személyes kevés tapasztalataimra, mindenképpen célszerűbb lett volna a nagyméretű kerítésépítés helyett (mely a vadászati ágazat költsége) inkább pár év alatt beállítani a vadállomány nagyságát, közben pedig a kerítésépítési költséget (egy részét) vadföldművelésre, vadgyümölcscsemeték vásárlásáre (jövőre gondolva), takarmányozásra, lesépítésekre, nyiladékkarbantartásra (hogy tudjuk minél jobban mink van) fordítani.
Sokáig lehetne ezt folytatni. Pláne kibicként...
