Lőttem ma este egy tehenet.
Gyenge hóesésben és jó hidegben ültem ki egy silókupac mellé.
A szándék inkább a nézelődés, meg a szellőztetés volt.
Először persze őzek jöttek, szebbnél-szebbek úgyhogy puskára nem is gondoltam.
Aztán jött két spíszerbika, de azokban sem volt semmi kivetnivaló.
Aztán jötek egyre-másra a tarvadak is.
Már voltak vagy tíz-tizenketten, mikor hat-hét darab gondolt egyet, és elviharzott más kosztot keresni. Maradtak még páran, meg a háttérben a bokrok között is láttam még mozgást.
Onnét is szarvasok jöttek. Először egy borjú, majd utána a tehén. Már a bokrok között láttam, hogy a tehén erősen biceg. Ahogy kijött a nyílt placcra, tisztán látszott, hogy a jobb első lábát nem használja, és furcsán oldalra áll. Ezután már "csak" azt próbáltam megvárni megfagyás nélkül, hogy keresztbe forduljon úgy, hogy nem áll mögötte-előtte senki. Végre ez is eljött, így meg tudtam lőni.
A rudli elrohant, mintha hallottam volna reccsenést is, de nem volt biztos hogy az esetleges összeesés hangja-e vagy az elrohanó rudlié.
Mindenesetre úgy éreztem, jó helyen voltam.
A rálövés helyén aztán nagy csalódás fogadott, mert a várt vérrózsák helyett bizony csak az elugró nyomok voltak. Később sem volt vér semennyi...
Végül is ott feküdt vagy 50 m-re, de egész addig nem találtam egy csepp vért sem. Pedig - a friss hóban jól látható volt - többször hasra esett, több bokron is átgázolt, de sehol egy kenés.
A lába egész magasan, közvetlenül a test alatt, a vállizületben volt eltörve. Lövés vagy külső sérülés nem látszott rajta, de letyegett tőből, mint egy alacsony lapockalövés után.
Elcsúszhatott, vagy autó üthette el? fene tudja!
Nem volt egy nagytestű tehén, borjú volt benne, de talán nem követtem el szentségtörést.
Pakpakpejc!
