Üdvözletem Mindenkinek!
Remélem, nem haragszotok meg, hogyha megosztom Veletek a ma délelőtti "villámvadászatomat" egy pár képpel fűszerezve...
Nagyon mondták az időjósok, hogy ma reggel megjön az enyhülés, úgyhogy elterveztem, hogy hajnalban cserkelek egyet a latyakos hóban...
Keltem is reggel hatkor, nézem az "időt" -7 fok... Hát ez jól megenyhült... (bár tegnap kétszer ennyi minusz volt, de akkor is, +3, +4 fokot igértek ma reggelre). Úgyhogy gyorsan vissza is feküdtem, ugyanis nem sok értelmét láttam annak, hogy a ropogó hóban cserkeljek. Gondoltam, akkor majd a délelőtt, addigra biztos megjön az enyhülés. Nyolc utá keltem, és "örömmel" fogadtam, hogy bizony még mindig nincs sokkal melegebb, mint 2 órája, de már nem bírok magammal, ha recseg, ha ropog, akkor is sétálok egyet még ma, mielőtt délután viszabuszozok Debrecenbe!
Úgyhogy megreggeliztem, és pontban 9-kor voltam a beírókönyvnél. Tervem egy kis kör a már jópár disznós élménynél emlegetett Hársas-alja felett, a Mocsföldön (ahol a múltkor lőttem azt a fiatal kancsit, aminek az a "kétes megítélésű" utánkeresése volt), aztán vissza a Holló-tanyánál.
Még mindig fagypont alatt van a hőmérséklet, bár nem ropog annyira, mint tegnap, de azért nem lehet csendben menni. Igazából csak egy agyszellőztető sétára vágyok, de ha találok valami követni érdemes disznó nyomot, vagy netalán elém állna valami szarvas tarvad, akkor hagynám magam elcsábulni...
Elindulok felfelé a Mocson, olyan igazi ködös-zúzmarás téli idő van.
Nem haladok 200 métert, amikor nekem jobbról egy kis akáccsomóból hirtelen mozgolódás, és már fel is ugrik két szarvas.
A tehén meglép jobbra lefelé, el is tűnik a szemem elől, de a borjú balra tartva a kökény- és galagonyabokrok között előttem szándékozik keresztbe menni, éppen a les irányába. Megáll, csak a feje van ki egy kökény mögül... Lépek kettőt, közben elindul - jó "csontos", állapítom meg. Aztán megint megáll előttem keresztben vagy 60 méterre, itt már céltávcsövön keresztül nézem, most ki van egy arasznyi a hátából, kereszt lap mögött, egy kicsit lejjebb húzom... DURRR!!! A borjú szépen jelez: felugrik, kirúg, aztán nagy örömömre nem lefelé a völgynek, hanem fel a les felé indul el. Tesz egy félkört, megáll, tántorog... és eldől... Nyugodtan a vállamra akasztom a fegyverem, nézem az időt, negyed tíz múlt öt perccel... Húsz perce még a beírókönyvnél voltam
Várok még pár percet, aztán szépen megkeresem a rálövés helyét:
Onnantól pedig végig a csapán:
És a csapa végén:
Levett sapkával állok meg felette, megadom Neki a végtisztességet. Egy eléggé sovány bikaborjút sikerült lőnöm - mint később kiderült, zsigerelve mindössze 35 kg volt...
Eligazgatom, megcsinálom a ravatalát, elmegyek egy kis cserfához utolsó falatért, meg töretért...
Mellettünk a les:
Mindenkinek hasonló szép élményket kívánok!
Üdv: Feri
