Üdvözletem Mindenkinek!
Már pár hete vártam, hogy a hétvégére is jusson egy kis eső, és lehessen menni két lépésnél is többet az erdőn zörgés nélkül.
Ez tegnapra összejött. Örömmel vettem, hogy bizony déltől elég komoly eső esett, ami a délutáni 3-órás indulásra gyenge áztató esővé soványodott. Célirányosan mentem, van egy jó szedres katlan egy öreg cseres-tölgyes alatt, ami kedvelt helye a szarvasoknak. Ide tervesztem egy kis betekintést, és amíg lővilág van, addig meg ülnék az egyik fa tövében. Kifelé menet még a legelőben egy nagy suta, és a bakgidája ugrik meg tőlem - nyár óta elég jó ismerősei vagyunk egymásnak. Aztán felkapaszkodok a tetőre, innen szándékozok leereszkedni az említett katlanba... Óvatosan, méterről méterre haladok, lépés, távcsövezés, lépés, távcsövezés... Amint belátok a katlanba, látom is, hogy egy szarvas jó 120 méterre ott csipegeti a szederleveleket... Kinézek egy nagy cserfát előttem 20 méterre, addig ellopakodok, onnan tovább vizsgálódok. Szépen elérem a célomat, közben a szarvas fel sem nézett. Nem kapkodok, szeretem kiélvezni minden percét a lövés előtti "remegős pillanatoknak". Letámasztom a puskát a fa mellé, leülök én is, és keresőtávcsővel vizsgálódok. Borjút kellene lőni, mert innen húzni kell vagy egy jó kilométert, mire be tudom emelni a nívába. Hát nagy választékom nincs, ugyanis egyedül van a szarvasom. Nem túl nagy, sötét színű, eléggé bagócsrágta borzas szőrű, ünőnek nézem. A lövés mellett döntök. Még nem nyúlok a puskáért, mert farral van. Keresővel gusztálom. Nah... Most fordul lassan, teljesen keresztbe fordul, mégegyszer megnézem a keresővel, aztán leteszem magam mellé a felázott avarba. Veszem a puskát, közben bekatintom a biztosítót, aztán a gyorsítót... A szarvas a bal oldalát mutatja felém, kereszt a lap mögött... DURRR... Elnyeli a lövésemet a vizes katlan. A szarvasom felugrik, kirúg hátra, jelez ahogy kell, aztán eltűnik a szemem elől, ott sűrűbb egy kicsit az aljnövényzet. Biztos vagyok a jó találatban, ülök még pár percig, jól behatárolom a rálövés helyét, aztán elindulok megkeresni az első jeleket...
A rálövés helyén:
Aztán tovább...
... és a csapa végén:
Teríték, végtisztesség...
Waidmannsheil!
