Suta és gida

[feketeerdö]

Olvasom. Melletted álltam.

[Marksman]

Hansi, ez nagyon szép. Remélem, egyszer kerül egy könyved a polcomra, az aláírásoddal ékesítve... 

[Tatuska]

Meseszép történet!
Csatlakozom az előttem szólóhoz,remélem egyszer kézbe foghatom a könyvedet!

Üdv.

 

[S.Peti]

 




 

[csontmetsző]

 

[Rzoli]

 

[Forend]

"Vadásztunk! Vadászunk!        Vadászok vagyunk! "

 

[RWS]

 

[hlajos]

 
L.

[Kama]

Én nem ilyen szép élményről tudok beszámolni. Sajnos.

Tegnap reggel voltam kint, egy kazal takarásában sikerült rámenni két őzre. Messziről azt láttam, hogy egy kisebb meg egy nagyobb. Gondoltam suta és gida - ez nekem pont jó lesz.
Aztán mikor kinéztem a kazal mögül akkor láttam, hogy bak és suta vannak előttem.
A távolság jó volt, a támasztás a bálán tökéletes, mégis elrántottam a lövést. Már a lövés pillanatában éreztem, hogy nem jó helyen vagyok, de bíztam benne, hogy legalább hibázás lesz.
Sajnos alacsonyra ment, és a bal első lábát lőttem el. Futtában láttam ahogy pörög a láb, és nem sokkal a mellkas alatt véres. Mielőtt eltűnt volna a fasorban még utánalőttem egyet amolyan "hátha beleakad" alapon, puffant is jó nagyot, de - mint utólag kiderült - sajnos nem talált.

Persze ettem a kefét, meg köpködtem a vazsvellát  , de ez már nem segített.

Elmentem még egyet kerülni, hogy időt adjak az őznek, lőttem is egy rókát közben.
Aztán egy jó óra múlva mentem vissza, és elkezdtem nézni a fasor szélét, ahol az őz bement.
Szumma-szummárum nem találtam semmit. Se egy csepp vér, se egy kenés.
Közben csatlakozott egy barátom is a jagijával, de továbbra sem találtunk semmit. Ha nem a saját szememmel látom pörögni a lábát a lövés után, akkor azt mondtam volna, hogy hibázás.

Szóval balf@sz voltam, és sajnos nem volt mit tenni, kénytelen voltam belenyugodni (belenyugodni - a rosseb megette...) a sebzésbe.  

[Kama]

Ma este is kerültem egyet.
Nem sok őzet láttam, de az egyik akácos szélében ott volt a tegnap is látott borzas suta a gidájával.

A gidát meglőttem, jól jelzett, láttam, hogy elbotlik mert az egyik lába törött, aztán bement az "agácásba".
Rálövés helyén sok szőr, viszont vér nincs. Már kezdtem köpködni a vazsvellát megint, mikor kiállt a suta egyedül az erdő szélére olyan 100m-re. A gidában sem voltam még biztos (bár hogy a suta egyedül jött, az bíztató volt), a tegnapi sebzés is bennem van még, így nem mertem megkockáztatni a lövést fa mellé támasztva. Nem lett volna egy nagy kunszt, de inkább hagytam. Hátha ott lesz holnap is.

Aztán hamarosan meglett a vérnyom, meg a gida is. A lövés oda ment, ahova szántam, így egy kicsit megnyugodtam.

Kb. 50 m-t ment el lapockalövéssel. A kaliber 5,6x57.

Pakpakpejsz! 

[Erdojaro (Molnár Attila)]

  

[Fegbock]

Hétvégén körbenéztem őztarvad ügyben. Mivel sutát nem annyira akartam lőni, inkább gidákat, mint már korábban is írtam, minden felé bakgidák a sutákkal, vagy bakokkal. Valószínű itt már elejtették a sutát!
Mindjárt a vadátvevő utolsó háza után egy hetes csapat, amiket még nem láttam itt! Egy suta, két 2-3 éves bak, egy öreg bak és három bakgida!!! Itt két kis bakgidát ejtettem el, az egyik 9 kg, a másik 8 kg volt zsigerelve.
Másik nap jópár őzet végignéztem és szerencsére már több sutagidát is láttam sutával. Mindenesetre még két gidát ejtettem. Az egyik sutagida, a másik bakgida volt. A bakgida egy 3-4 éves bakkal járt együtt!
Egy város közeli pár hektáros parlagból legalább 20 őz jött ki, ide érdemes lesz még visszanézni!
A távolabbi területrészeket meg nem is említem, mert alig-alig jár ki valaki őzre. Inkább mikor fagyosak az utak!

[CID]

Üdv a vadásznak! 

Pénteki vadászélményemet szeretném megosztani veletek.
Kedves zenész rokon bejelentkezett a héten, hogy jöhetne egy kis lesvadászatra? Örültem neki, mert amúgyis ritkán találkozunk velük az állandó fellépésük miatt. Gitáros kollégáját is elhívta, így hárman mentünk ki a területre. Zolit felültettük az 1-es lesre, mert ő fényképezni szeretett volna, és az állványtól úgysem férnénk el 3-an.
Zsoltival pedig átsétáltunk a 3-as lesre, és elhelyezkedtünk. Az idő nagyon szép volt, talán emiatt nem is volt olyan mozgás mint szokott. Halkan beszélgettünk, távcsöveztük az erdőt, és vártuk a vadat, de csak nem akart jönni semmi. Zsolti elúnta a várakozást, és a hátsó úton átsétált barátjához, mint kiderült maradt még egy kis hazai a laposüvegben. 
Szerintem még oda sem ért a másik leshez, máris megjelent két gida. Egy szép erős bak, kb. 10-15cm-es barkás aganccsal, és egy suta aki szemmel láthatóan jóval csenevészebb volt testvérénél.
Most nem tűntek olyan nyugtalannak mint a múltkor, és nyugodtan kivártam a megfelelő pillanatot, hogy a puskát célra emeljem.
Óvatosan előrenyomtam a rückstekkert, és a gida lapockája mögé helyeztem a keresztet. ( Tanulva más, és az én hibámból, mert 2 héttel ezelőtt ugyanezt a gidát szerettem volna meglőni, és a nyakára céloztam.  Szerencsémre csak hibázás volt a dologból, nem sebeztem meg a gidát.)
Amikor a gida teljesen mozdulatlan volt, útjára engedtem a 30-06 Sako ARROWHEAD II-t. A lövés leverte a lábáról a gidát, és kis idő múlva elcsendesedett minden.
Vártam pár percet amíg eltávozik az élet a kis gidából, majd odamentem hozzá levetett kalappal, és megköszöntem Dianának, hogy elémhozta őt. Ez volt az első sutagidám, és remegő kézzel helyeztem el a szájában az utolsó falatot. Megkaptam a töretet is, és büszkén a kalapomra helyeztem.
Mégegyszer köszönöm Dianának ezt az emlékezetes és szerencsés vadászélményt. 

[Forend]